Gergely Róbert: A páromtól megkapom a szabadságomat

Gergely Róbert őszintén mesélt az életéről a Hot! magazinnak. 

Gergely Róbert édesapja példaértékű volt Robi számára

hot!: Hosszú karrierutat jártál be. Mi az, amiben az évtizedek során változtál?

Gergely Róbert: Amikor 22 évesen elkezdtem a saját életemet élni, zöldfülű pályakezdőként nagyon szerencsés voltam, mert olyan munkahelyem volt, ahol egy helyen mindenbe belekóstolhattam. A fiatalkori gondolkodásom rengeteget változott, mert azonnal megtapasztaltam, milyen sikert elérni, milyen egy kudarcot megélni, milyen az, ha megmérettetem magam. Egyszóval ember lettem. Sok hülyeséget csináltam – mint minden huszonéves. Ezeket is át kellett élnem, hogy megtudjam, mit miért nem szabad.

Hot!: Szülőként hagyod, hogy a fiad is végigmenjen ezen az úton, vagy próbálod inkább terelgetni?

Gergely Róbert: Nagyon remélem, hogy a fiam, Simon, aki mostanában lett harminckét éves, jó úton jár, és ő is azzal foglalkozik, amihez kedve van. Nagyon sokszor segít abban, hogy elmegyünk együtt, ketten a szóló fellépéseimre. Látja, hogy az apja mit nyújt az embereknek. Remélem, hogy ha ez tetszik neki, akkor átveszi belőlem magának azt, ami neki fontos.

Gergely Róbert fia is érdeklődik a zene iránt

Hot!: Te is így tettél édesapáddal?

Gergely Róbert: Édesapám újságíró és műsorvezető volt, mindig is ámulattal figyeltem, hogy milyen szenvedélyesen űzi a hivatását. Negyven éven keresztül foglalkozott azzal, ami egyben a hobbija is volt. Én is ugyanígy akartam leélni az életemet – és sikerült is. Én is együtt mentem apukámmal, amikor vidéken vezetett valamilyen műsort. Láttam, milyen jól kommunikál a közönséggel, és akkor azt kívántam, hogy egyszer én is így tudjak beszélni velük. Sokan azt hihetik, azért változtattam meg a nevemet, mert el akartam határolódni tőle, de ez korántsem emiatt volt.

Hot!: Akkor mi volt az igazi oka?

Gergely Róbert: Mint mondtam, a szüleim évtizedekig dolgoztak a szakmájukban, ismerte őket az egész ország. Nem akartam a szüleim árnyékában élni. Önállóan akartam érvényesülni. Igazság szerint most ugyanebben van a fiam, Simon is.

Hot!: Simon is érdeklődik a zene iránt?

Gergely Róbert: Azt mondhatom, hogy igen! Szeret dobolni, és az érzéke is nagyon jó hozzá. De emellett van egy polgári foglalkozása is, ami biztonságot ad az egzisztenciájának. Jól is teszi! Amikor a világjárvány idején megszűnt a szakmám és a megélhetésem, lángosfutárként próbáltam anyagi biztonságot teremteni. Ezért örülök annak, hogy Simon erre is gondol.

Gergely Róbert párja mindent megad az énekesnek

Hot!: Idén ünnepelted a hatvanhatodik születésnapodat, de ez egyáltalán nem látszik rajtad. Mi ennek a titka?

Gergely Róbert: Amikor hatvanéves lettem, az egyik jó barátom felhívott, hogy felköszöntsön. A barátom bugyborékolt a nevetéstől, és azt mondta: „Kezdődik!” Amikor az ember belép egy másik korszakba, akkor előbb-utóbb a test jelez: ez fáj, az fáj, ez a baj, az a baj. Én sem lehetek már fiatalabb; bár megpróbálok friss maradni szellemileg, de testileg muszáj karbantartanom magam. Engem a színház, a színpad, a koncert tart karban, ezek segítenek topon maradni.

Hot!: Egy ideje párkapcsolatban élsz. Gyanítom, lelkileg ez is segít.

Gergely Róbert: Amikor kezdtem az életemet, fiatal voltam, és arra vágytam, hogy megismerjen az ország, kinyitottam a magánéletemet az ország előtt. Voltak olyan alkalmak, amikor rájöttem: nem figyeltem eléggé arra, hogy miket osztottam meg az adott kapcsolatomról. Mára viszont megtanultam, hogyan óvjam ezt a szigetet úgy, hogy mégse zárjam el teljesen mások elől. Ezért nem osztok meg túl sokat a párkapcsolatomról. Azt viszont elárulom, hogy jól vagyok.

A páromtól megkapom a szabadságomat és a függetlenségemet, de emellett a társaságot és a kapcsolatot is – mindezt a megfelelő arányokban.

Hot!: Szécsi Pál emlékére készülsz koncertet adni. Milyen szálak fűznek a néhai előadóhoz?

Gergely Róbert: Aki engem ismer, az tudja, hogy már hosszú évtizedekkel ezelőtt Szécsi Pál közelébe kerültem – de csak átvitt értelemben, a zenéjén keresztül. Soha nem találkoztam vele, de a húszas éveimben sokan mondták, hogy kicsit hasonlítok rá. Akkor ez még rettenetesen zavart, mert senkire sem akartam hasonlítani. Később viszont láttam róla egy dokumentumfilmet, sok mindent megtudtam az életéről, és rájöttem, hogy ez a hasonlítás voltaképpen egy hatalmas dicséret volt! Ezért a színész és rendező barátaimmal összehoztunk egy darabot is, amiben Szécsi Pált alakítottam. Ekkor fel akartam volna venni a kapcsolatot Pali nővérével, Katalinnal, ám ő eleinte elhatárolódott. Később azonban, mi­után meghallotta, hogyan éneklem Pali dalait, eljött a bemutatóra, majd bejött hozzánk az öltözőbe, megölelt, és mondta, hogy énekeljem csak Palika dalait! Ezzel a munícióval tartok a mai napig koncerteket Szécsi Pál emlékére. A mostani koncertemnek azt a címet adtam, hogy Ó, jössz-e már…? Erre a koncertre úgy készültem, hogy előkerestem olyan Szécsi-dalokat, amik nem annyira ismertek, s ezeket dolgoztuk fel. Ezeket hallhatja a közönség a Stefánia Palotában október 26-án.