Széphalmi Juliska őszinte vallomása: vágyom a szerelemre!

Nemrég betöltötte a 32. évét a sztáranyuka, aki végre azt érzi, újra helyére kerültek benne a dolgok. Széphalmi Juliska az elmúlt majd egy évben sok mindenen keresztülment, szakítás, újabb térdműtét, ami után küzdelmes volt talpra állnia. Mindeközben imádott kisfia, Lacika elkezdte az iskolát, anyukája mindent megtett, hogy testi-lelki gondjai rá ne legyenek hatással. A gyönyörű táncosnő mostanra úgy érzi, maga mögött hagyhatja a nehéz időszakot és egy új időszámítás kezdődhet, amiben ha úgy alakul és jön, akkor a szerelemnek is újra helye lesz. 

Széphalmi Juliska feldolgozta a szakítást

Amikor válása után összejöttek szintén táncos kollégájával, a sztáranyuka szívét-lelkét beleadta a kapcsolatba. Széphalmi Juliska úgy érezte, újra boldog, de az első közös, hármasban eltöltött csodálatos nyaralás után jött a sokk. Párja közölte vele: nem akarja más gyermekét nevelni. A táncosnő nem is tagadta, megrekedt akkor az életében, pszichológus segítségét kérte. 

„Tíz hónapja vagyok egyedül, a szakítás után jött a sérülés, az újabb műtét” – kezdte Széphalmi Juliska. „A lelki és fizikai folyamat egymás mellett, együtt haladt, nem szégyellem, hogy szakember segítségét kértem. Miközben néha indokolatlanul rámjött a sírás, közben a második operáció utáni rehabilitáció is nagyon megviselt. Sokkal nehezebb volt, mint az első után, a kettő együtt, a szakítás és ez néha teljes erővel csapott le rám. Többhavi bevételem kiesett a műtét miatt, sőt az is benne volt a pakliban, hogy nem tudok visszamenni táncolni… Közben meg napi gondok voltak, hogy jut el a gyerek a suliba, mivel ugye sokáig nem is vezethettem. Ráadásul Lacika iskolás lett, sok változás ez az ő életében, de szerencsére nagyon jól vette, nagyon büszke vagyok rá. Én meg rájöttem, hogy végül is csak magamra számíthatok! Ez erőt adott!”

A Madách Színház táncosa egy ponton végül kihúzta magát és feltette magának a kérdést: mit tesz ő önmagáért? Hiszen bármilyen közhely, az élet rövid, nem máson múlik a boldogságunk, hanem rajtunk.

Újra nyitott a szerelemre

„Ezt erősítette az elmúlt időszakban a művészvilágban bekövetkezett több haláleset is. Rájöttem, hogy meg kell becsülnünk, amink van, és bizony kell tudni változni. Például tudni kell elengedni azokat az embereket, barátokat az életünkből, akik csak elvesznek belőle. Nincs idő felesleges beszélgetésekre, felesleges kapcsolatokra, mert valami értékestől veszik el az időt! Nagy tanulság volt, hogy igenis egyedül is boldog vagyok, nincs bennem már görcsösség, kicsit hátradőltem.”

Széphalmi Juliska most, 10 hónappal a szakítás után úgy érzi, újra nyitott a szerelemre.

„Vágyom a szerelemre, de ha még kell várnom, akkor várok! Nem görcsölök rá, de az ember társas lény, szeretek gondoskodni, megosztani valakivel az örömöm, a bánatom. De az biztos, szórakozni már nem fogok! Ahogy így visszanézek az eddigi életemre, volt több boldogtalan időszak benne, többet már nem akarok!”