A színész nemrégiben lett 97 éves, mégis mosolyogva és boldogan mesél a gyerekkoráról és az akkor megélt szép élményekről. Pedig Baranyi Lászlónak rengeteg rosszból is kijutott, legyen az tragédia vagy betegség.
A negatív történések ellenére poénosan fogja fel az életet Baranyi László, a Família Kft. nagypapája, és igyekszik mosolyogva tekinteni a jelenlegi helyzetére.
Eddig úgy nézett ki, kilábaltam az izzadásból, most sajnos megint visszajött.
„Nem tudom, mi okozza, hiszen nappal semmi bajom, éjjel pedig ömlik rólam a verejték, ami idegileg kikészít. Van, hogy kétszer is pizsamát kell cserélni emiatt. Többször felriadok, szegény nejem már nehezen bírja, pedig nem alszunk egy szobában. Amikor összeházasodtunk, megkérdezte, horkolok-e. Azt válaszoltam rá, hogy nem tudok róla, de végül ő volt a horkolós kettőnk közül. Illetve volt, hogy későn jöttem haza, és nem akartam zavarni, szóval emiatt hosszú ideje külön alszunk” – kezdte mosolyogva Baranyi László a hot! magazinnak.
Boldogan gondol vissza a családjára és a velük töltött időre, hiszen ezek a közösen megszerzett élmények tették őt olyanná, amilyen most.
Nagyon családcentrikus közösségből jövök, így mindig kaptam valami meglepetést a születésnapomon. Édesapám rendőrtiszt volt, hajnalban hazajött, és amíg aludtam, letett egy kis ajándékot az éjjeliszekrényemre.
„Elég korán elkerültem a családtól, mert egyke voltam, emiatt annyira féltettek, hogy téli kabátot adtak rám nyáron. Emellett eléggé el voltam kényeztetve, majd apám mondta, hogy ez így nem jó, mert a gyereknek nem lesz önállósága, ezért a szüleim tízévesen intézetbe adtak, amiért nagyon hálás voltam! A csongrádi Szent Imre Gimnáziumban eltöltött idő sokat segített a szocializálódásomban, pedig emlékszem, az első napokban azon törtem a fejem, hogyan szökjek haza” – árulta el a színész.
Órákig tudna mesélni a felettébb tartalmas fiatalkoráról, hiszen megélte a második világháborút, ott volt Budapest ostrománál, sőt volt, hogy egy hajszálon múlt az élete!
„Érzem, hogy megyek lefelé mentálisan és fizikailag. Érdekes módon az életem nagy traumái belém égtek, legyen az a kicsapásom vagy az 56-os forradalom, illetve a világháború.”
Ráadásul többször is újjászülettem, hiszen 1945. február 18-án majdnem agyonlőttek: a fejemhez tartottak egy pisztolyt. 1956-ban pedig szétlőtték alattam a New York-palotát.
„Aztán jött Klára asszony, aki a színitanodába járt; most lesz az 56. házassági évfordulónk. Azt mondják, hogy minden rosszban van valami jó.
Ez nagyon igaz az én esetemre, hiszen ha nem rúgnak ki a főiskoláról, akkor nem ismertem volna meg a feleségemet, akkor pedig nincs a lányom és az unokám sem, és nem övezne olyan végtelen szeretet, ami a családunkban van.
„Így hálás vagyok az életnek, hogy így történt mindez” – tette hozzá az ország Laci bácsija.
Laci bácsi unokája, Kamilla idén lett 20 éves, és kommunikációt tanul a Budapesti Metropolitan Egyetemen.
Baranyi László 1954-ben került Rózsahegyi Kálmán színitanodájába. Olyan, később híressé vált művészek voltak az osztálytársai, mint Mécs Károly, Hofi Géza, Koncz Gábor, Zana József és Fodor Zsóka.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre