Baranyi László: „Kőkemény hónapokon vagyok túl”

Baranyi László már a 97. életévét tapossa, de hosszú, betegségekkel terhelt hónapokat tudhat maga mögött. A Família Kft. egykori nagypapája a Covidból felgyógyult gyenge szervezetét nagyon megviselte az influenza. Mióta jobban érzi magát, nem mer kimenni az utcára, mivel attól fél, hogy kiizzad, megfázik, és újból beteg lesz. A barátai folyton arra kérik, mielőbb szedje össze magát, hiszen már nincs sok hátra addig, hogy betöltse a századik életévét – azt a színésznek mindenképpen meg kell érnie – biztatják. A színművésznek saját bevallása szerint egészen három évvel ezelőttig kutya baja sem volt, de akkor ledöntötte a lábáról a koronavírus, amiből a mai napig nem sikerült maradéktalanul felépülnie.

„Folyamatosan izzadok, még este is”

„Több mint egy hónappal ezelőtt influenzás lettem, és egyszerűen nem tudok kigyógyulni belőle. 

„Kilencvenhárom évesen épültem fel a Covidból, majdnem belehaltam. Azóta nagyon gyenge az immunrendszerem” – mesélte Laci bácsi, akinek idővel fokozatosan romlott az állapota. „Először arra lettem figyelmes, hogy az ízületeim nagyon kezdtek fájni. Ezt követően begyulladt a prosztatám, és a fülem is nekiállt recsegni. Végül egy kedves ismerősöm, dr. Gyügyei Viktória javasolt egy kombinált penicillines antibiotikumot, ami javított az egészségi állapotomon. Noha jobban lettem, úgy érzem, közben igencsak legyengült a szervezetem. Hajnalban még rendszeresen felébredek és megborzongok. Kőkemény hónapokon vagyok túl” – tette hozzá a nyáron sztrókon is átesett színész.

Még mindig kísérti a múlt

Baranyi Lászlóban így az év végén – főleg az év utolsó napján – újra és újra felsejlenek a háborúban töltött idők. Számtalan emlékezetes szilveszterben volt része, de az 1944 és 1945 fordulóján történtek még most is kísértik őt álmában.

„Akkoriban fiatalok voltunk, és nem igazán akartuk elhinni, hogy meg is halhatunk. Persze aztán megkaptuk a magunkét. Karácsonykor, amikor még otthon voltunk Farkasréten, megjelentek a nyomjelzők Budaörs határában. Az úgynevezett előőrsök kóstolgatni kezdték egymást. Drága anyám másnap elengedett.”

„Azt gondoltam, persze, vigyázok majd magamra, nehogy eltaláljon egy golyó” – mesélte a Star magazinnak Laci bácsi, aki december 29-én állt szolgálatba. 

„A sziget csücskében csónakokkal szálltak partra az oroszok. Mivel már csak sebesült német katonák állomásoztak ott, könnyen visszaverték őket, és mire mi odaértünk, elült a vihar. Mindössze annyi volt a dolgunk, hogy járőrözzünk, és futóárkokat ássunk egy esetleges támadásra felkészülve. Hatalmas öröm volt, amikor szilveszter délutánján megjött a váltásunk” – emlékezett vissza a színművész.