Baranyi László 97 éves: Nem akarom elhinni, hogy hova ment el ennyi év

Lapunk az évforduló kapcsán beszélgetett Baranyi Lászlóval, akinek így közel a 100-hoz is fiatalokat megszégyenítő memóriája van.

Baranyi Lászlónak a felmenői is szép kort éltek meg

„Félretéve a humort, most már kezdem elhinni és felfogni, hogy a 97 év tényleg igazán magas kor. Mégis visszaemlékszem egész pici koromra, amikor még babakocsiban tologattak, és furcsa módon egyre több emlék ugrik be azokból az időkből, pedig az 1930-as évekről beszélek” – kezdte lapunknak Laci bácsi, akinek a felmenői is szép kort éltek meg, ő azonban messze túlszárnyalja a családfa minden egyes tagját.

„És nem betegség miatt, hanem elesett, combnyaktörést szenvedett, végül tüdőgyulladást kapott, abból nem tudott felépülni. A férje, nagyapám pedig a 70-es évei közepén ment el, asztmás volt, pedig soha nem dohányzott. A másik nagyszüleim szintén jóval 70 fölött hunytak el. Apám az első világháborúban háromszor szenvedett súlyos sebesülést, de mindig visszavitték a frontra. A gyomrával volt valamilyen problémája, 78 évesen veszítettük el, míg édesanyámat pedig 84 évesen.”

– fűzte hozzá mosolyogva.

„Már nagyon megfogyatkoztunk, az öregek elhaltak, mindig kevesebben lettünk”

Baranyi László rengeteg embert veszített el az élete során, nemcsak a szeretteit, hanem barátokat, kollégákat, jó ismerősöket is, olyanokat, akiknek sokat köszönhetett a pályája során. Nem könnyű ezzel együtt élni, de, mint mondja, muszáj.

„De így van ez a családban is. Óriási szeretetben nőttem föl. Emlékszem, mindig megünnepeltük a születésnapokat. Majd amikor megnősültem Klára asszony révén is remek embereket kaptam az élettől. A születésnapokon sokan ültük körbe az asztalt. Voltunk vagy 20-25-en. De már nagyon megfogyatkoztunk, az öregek elhaltak, mindig kevesebben lettünk, ma már csak tizenhárman leszünk a nagy társaságból.”

„Így volt ez a Família Kft. idején is. Minden évben, kivétel nélkül mindnyájunk évfordulóját megünnepeltük. Sajnos sokan nincsenek már közöttünk, csak az emlékeimben őrzöm őket” – mondta elérzékenyülve Laci Bácsi.

„Ez a sorsnak a büntetése”

97 év ide vagy oda, a színművész még mindig elképesztő memóriával rendelkezik. Ebben nagy szerepet töltött be az is, hogy gyakorlatilag színészként évtizedeken át a szövegtanulással tornásztatta az agyát.

„Ez a sorsnak a büntetése – legalábbis szerintem. Nem voltam jó tanuló, a történelmet, a földrajzot és a magyar nyelvet szerettem, a többit nem. Nyelvérzékem sem volt jó, latint és franciát tanultam. Apám internátusba íratott be, később kereskedelmi iskolába jártam.

„Egy könyvtárnyi anyag van az agyamban, olyan versek jutnak eszembe, amiket 20 évvel ezelőtt mondtam. Nincs okom panaszra, hiszen gyönyörű szép öreg korom lett, kész regény volt az életem” – mondta lapunknak a színművész.

Ha majd eljön az ő ideje is, szeretne szerettei mellett nyugodni

Baranyi László egészsége az utóbbi években kicsit rendetlenkedett. Hogy kinek, hány évet szán a sors, azt nem tudjuk előre. Mi azt kívánjuk, hogy még minél tovább lehessen szeretteivel a színművész, és persze, nekünk is sok interjút adjon még.

„Van egy jó hírem, most voltunk hétfőn vérvételen.

„Olyan jó a feleségemmel a vérképünk, hogy még a laborban is rácsodálkoztak az eredményre. Mégis beismerem, még ha fáj is, hogy bizony érzem a leépülést, amit nem könnyű elfogadni. 93 évesen kaptam el a koronavírust, azóta romlott meg fokozatosan az egészségem. Még a nyolcvanas éveimben is nagy súlyokkal edzettem: úgy kaptam fel a súlyzókat, hogy a többieknek tátva maradt a szája. Ma pedig már három kilót sem tudok kinyomni” – mondta Laci bácsi, aki azt is megosztotta lapunkkal, ha majd eljön az ő ideje is, szeretne szerettei mellett nyugodni.

„Amikor ott voltam a háborúban, a halál torkában, mindig a Jóisten és édesanyám jutott eszembe.”

„Az anyai nagyanyám, nagyapám, a szüleim és a kislányom elhunyt férje, valamint a Kalla család két tagjával leszünk együtt. Azt kértem még Zsuzsikámtól, a sírunkra Petőfi Sándor Emlény című versének a végmondatát írassa:
S még a hír nevéről,
Szép dolgokat beszél,
Sírhalma pázsitán,
Zokogva sír a szél” – zárta az interjút a színművész.