Nagy Hunor Attila egy ideje már érlelte a kiválását a Beatrice nevű zenekarból. Kissé terhes lett számára a „főnök fiának” szerepe, ezért Nagy Feró árnyékából kilépve a maga útját szeretné járni.
Őszinte részletességgel vallott élete nagy döntéséről Nagy Hunor Attila. Nagy Feró dobos fia nemrég egy Facebook-bejegyzésben tudatta: kiszáll a Beatricé-ből. Az okokról eddig csak röviden beszélt, ám most a Retro Rádió műsorában a részletekről is vallott Nagy Hunor Attila.
Nemrég ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját a Beatrice. A zenekar a jelek szerint még mindig nagy népszerűségnek örvend. Hunor 1995-ben, ötévesen szerepelt először a színpadon dobosként velük, gyakorlatilag azóta tag. Ezért is érkezett derült égből villámcsapásként a hír január elején, hogy Hunor kiválik a csapatból. A 34 éves zenész a napokban Abaházi Csaba műsorában vendégeskedett, ahol először is leszögezte, kifejezett kérése volt, hogy egyedül szerepelhessen az Abaházi Presszóban:
Ha nem ül itt az az ember, aki a édesapám, és állandóan elveszi tőlem a szót meg a figyelmet, akkor egy mélyebb beszélgetést tudunk ebből csinálni
– kezdett bele viccelődve, majd leszögezte:
„Nem arról van szó, hogy abbahagyom a dobolást, ezt határozottan elutasítom.”
Hunor elárulta, már a Covid beállta kissé szétszakította a csapatot, már ott elgondolkozott a kiváláson. Ráadásul kissé kényelmetlenné vált neki a szerep, amit ráaggattak a családi vonatkozás miatt.
„Én nem csak dobos voltam ebben a zenekarban. Mivel a főnök fia is vagyok, olyan titulust is kaptam, amit nem én adtam magamnak: kisebb főnök lettem. Rendre megoldandó feladatokkal találtak meg. A bátyám pedig a zenekar menedzsere, így kimondatlanul is: Feró, Botond és Hunor vezette a »családi vállalkozásként« működő zenekart” − fogalmazott az Abaházi Presszóban Hunor.
„Legelőször édesanyámnak mondtam el, aki nekem a szívemhez legközelebb álló személy, innen is puszilom. Ő az a keresztmetszet, aki ismeri a zenekart is, ismeri a férjét is, a zenekarvezetőt, a bátyámat, engem is… Azt mondta: ha úgy érzed, lépd meg.”
„Nekem az fontos volt, hogy mindenféle sértődés nélkül lemenjen ez. Ez sikerült is barátsággal és tisztelettel. Az MVM Dome-os, Beatrice 45 koncertet mindenképp meg kellett várnunk. Akkorra már hetekkel, hónapokkal korábban megfogadtam magamnak, hogy ez a búcsúkoncert. A zenekarból csak a bátyámnak mondtam el, a többieknek utána.”
„Nekem most úgy lenne szükségem az édesapámra vagy a bátyámra, hogy nem a zenekari társaim. Nekem most kéne az apám, mert olyan dolgok történtek az életemben, amikben szeretnék tanácsot kérni tőle. De így mindig a zenekari dolgokra terelődött a szó beszélgetés közben.”
Hunor elárulta, vágyik a klubkoncertekre, a kisebb kaliberű örömzenélésekre. A Beatricét pedig akármennyire szereti és tiszteli, úgy fogalmazott: „korai nekem még »be-retrósodni«”. Kíváncsi volt arra is, hogy „megtartja-e őt a szakma”, vagy marad „Nagy Feró fia”, aki a Bearicén kívül nem rúghat labdába. Viszont azt elárulta: a babos kendős díszítést nem fogja leszedni a dobjáról.
Azt is kifejtette, hogy konkrét zenekar nincs, ahová tudna most csatlakozni, de kapott megkereséseket az elmúlt hetekben.
Az univerzumra és Istenre bízom. Évekkel korábban megbeszéltük, és mindig azt a választ kaptam a Jóistentől: nyugi, lépcsőnként haladj
– fogalmazott.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre