Fiai kitálaltak, milyen főnök és milyen apa Nagy Feró

Nagy Feró fiai születésekor nem gondolta volna, hogy valaha a munkában is egy csapatot alkot majd gyerekeivel. Sosem erőltetett semmi Botondra és Hunorra, a sors mégis így alakította. Az elmúlt évek alatt sikerült teljesen összecsiszolódniuk, és most is közösen készülnek az MVM Dome december 9-ei Beatrice nagykoncertre. A Metropol az énekest arról kérdezte, milyen érzés a fiait a magánéleten túl is maga mellett tudni, Botondot és Hunort pedig arról, hogy megy a közös munka a híres édesapjukkal.

„Sokszor jut eszembe, hogy ez mennyire szerencsés helyzet”

"Boti kitűnő menedzser, Hunor pedig nagyszerű dobos. Boldog vagyok, hogy az életünkben ez így alakult, bár bevallom őszintén, az elején megfordult a fejemben, jó-e az nekik, hogy valamelyest belekényszerültek ebbe a helyzetbe. Aztán idővel rájöttem, hogy nem kell emiatt aggódnom. Mindketten sikeresek a magunk »műfajában«” – kezdte Feró.

„Tiszteltben tartják, hogy én vagyok a csapat vezetője”

A Beatrice énekese sosem kényszerített semmit fiaira. Sőt, arra biztatta őket, hogy azzal foglalkozzanak, amiben jól érzik magukat.

„Mindig is úgy gondoltam, egy gyerek ne az apja, hanem a saját feje után menjen. Tanulja meg, hogy az életben mit lehet és mit nem. Az más kérdés, hogy Hunor már 6 éves korában fellépett velünk. Még nem látszódott ki a hangszer mögül, csak hallani lehetett, hogy valaki nagyszerűen dobol. Mindketten eleinte road-ként dolgoztak a zenekarban, egészen lentről tanulták meg, hogyan működik ez a szakma. De ha mérnöknek akartak volna tanulni, arra is áldásomat adtam volna. Botond is kitanulta a menedzselés csínját-bínját, és maximálisan bízom a munkájában” – mondta a büszke édesapa. 

"De! Ha valamit nagyon akarnak, akkor mindig úgy kezdik: „Apa!”, ezzel pedig bármit el tudnak nálam érni” – mondta mosolyogva.

A Kossuth-díjas énekesre is igaz, a rocker külső egy érzékeny embert takar. Bár Botond és Hunor 2-2 gyermek édesapja, Feró számára mindig is a kicsi fiai maradnak.

„A kisebbik fiammal a fellépések alkalmával a buszban is együtt utazunk. Ő néha még engedi, hogy odabújjak hozzá és megöleljem. Ilyenkor mindig kérdezi: »Mi van fater, mit akarsz?« Gyakorlatilag letessékel magáról. Pedig nekem ugyanaz a pici gyerek, aki anno volt. Botinál nehezebb a helyzet, tőle már kiskorában is csak ritkán lehetett egy puszit kikönyörögni. Nem sűrűn keletkezik olyan szituáció, amikor kicsit meg tudom szeretgetni. Persze ilyenkor látom a szemében, hogy »Jaj, fater, ne már.« De ezek állati aranyosak tőlük. Nem sértődök meg, jogos, hogy egy felnőtt férfi ezt másképp fogadja” – árulta el érdeklődésünkre a boldog nagypapa, akinek az unokái előtt az érzelmes oldalát sem kell rejtegetnie.

„Az unokáim mindent pótolnak. Egy isteni csoda, ahogy futnak hozzám, megölelnek. Fantasztikus érzés. Azt csinálnak velem, amit akarnak” – fűzte hozzá elérzékenyülve.

„Akadnak konfliktusok”

Feró első szülött fiát, Botondot is megkérdeztük, ő hogyan éli meg a híres apukájával közös munkát.

„A rokoni szálak miatt a munkában is sokkal több mindent tudok neki elmondani úgy, hogy a munkakapcsolatunk ne sérüljön."

"Ebből adódóan viszonyt akadnak konfliktusok. Sokat finomodtam a vélemény nyilvánításban vele kapcsolatban, de vannak dolgok, amikben nem szoktunk egyet érteni. Nem mindig könnyű külön választani a munkát a családi köteléktől. Ha azt látom, hogy nem tudom meggyőzni egy szerintem fontos dologról, akkor veszem elő az utolsó aduászomat, és úgy kérem, mint az első szülött nagyfia a drága édesapukáját” – mondta mosolyogva Botond, aki érdeklődésünkre azt is elárulta, hogyan lett ő a Beatrice menedzsere.

„Mikor 18 évesen elkezdtem a főiskolát, apu megkért, hogy segítsek pakolni, dolgozhatnék és egy kis pénzt is kereshetnék. Igent mondtam. Az elején furcsa volt, de aztán beleszoktam, hogy minden hétvégén koncertezünk, én pedig mint a technikai személyzet tagja, csatlakoztam. Idővel egyre több feladat hárult rám. Később megkért, hogy csináljam én a szerződéseket, aztán mindig jött valami hozzá. Egy idő után kellett egy ember, aki ezeket a dolgokat kézben tartja. Fokozatosan adta át nekem az ügyek intézését. Azt gondolom, ebben a felállásán már profibban tudunk működni. Én nem vagyok művész beállítottságú, ő pedig nem egy pragmatikusan gondolkodó ember” – árulta el.

Feró, felesége és fiai számára a Batrice egy vállalkozássá nőtte ki magát. Mindenkinek megvan a feladata, de hogy ki lehet-e zárni a munkát az együtt töltött idő alatt, Bontod árulta el lapunknak.

„Nem."

„Az életünk erről szól, nem lehet ettől teljesen elvonatkoztatni. Persze egy-egy unokázós közös program alkalmával már viszonylag keveset beszélünk a munkáról” – mondta Botond.

„Igyekszem főnökként tekinteni rá”

Hunor esetében sincs ez nagyon másképp. Számára is összefonódott a családi élet a munkával, ám ezt egy csöppet sem bánja.

„Ha munka van, igyekszem főnökként tekinteni rá, nyilván nem egyszerű, és nem mindig segít ebben. Az érzelmek el tudják vinni az embert. Még ha nehéz is, törekszem kialakítani a munkakörülményeket. Ezért a színpadon is próbálom minimálisan megengedi neki, hogy fiaként kezeljen. Sokkal szimpatikusabb, amikor egyenrangú társként, zenekartagként beszélgetünk egymással. Mostanában az esetek többségében már szokott sikerülni” – nevetett fel Hunor.

"A szüleimtől nem messze találtam rá álmaim házára, és emiatt naponta találkozunk. Gyakoriak a közös főzések, a közös étkezések, de én ezt így szeretem” – mondta Feró fiatalabb fia.