Gáspár Kata: Sírni kezdtem és elszöktem

Őszinte interjút adott a Hot! magazinnak Gáspár Kata, aki a gyerekkoráról, a családjáról és a jelenlegi terveiről mesélt.

Hot!: Stúdióból érkezel. Szinkronizálni voltál?

Gáspár Kata: Igen. Nagyon szeretem ezt a munkát! Olyan 19-20 éves voltam, amikor elkezdtem. Eltelt 2-3 év, addig csak tömegeztem – később jöttek a kisebb, majd a nagyobb szerepek. Megtanultuk az alapokat, improvizálni, használni a hangunkat.

Hot!: Édesanyád, Bánsági Ildikó és édesapád, Gáspár Sándor is színész. A testvéreddel, Gergővel nem haragudtatok a színházra, hogy esténként elviszi őket tőletek?

Gáspár Kata: Nekünk ez volt a természetes, hogy este anya és apa dolgozni megy. A bátyám hat és fél évvel idősebb nálam, és ez nagyon összekovácsolt bennünket. Mindig volt velünk valaki: felnőtt, nagyszülők. Megvacsoráztunk, fürödtünk, fogat mostunk, lefeküdtünk, volt mese is. De én igazán akkor tudtam mélyen elaludni, ha megállt az autó, és hallottam a szüleim hangját. Talán azért is lettem később éjjeli bagoly.

„Sírni kezdtem, és elszöktem”

Hot!: Hogy éltétek meg, hogy a szüleitek ismert színészek?

Gáspár Kata: Ahogy egy pilóta gyereke tudomásul veszi, hogy az apukája időnként elrepül, úgy voltunk vele mi is. Inkább az volt zavaró, ha változtatni kellett a külsejükön: szakállt növeszteni, hajszínt váltani. 

Egyik kerítésen, majd a másikon bújtam át, amíg végül Hédi néni megállított. Így lett egy barátnőm. Ma is él, 101 éves, SMS-ezik, netezik, telefonál – nagyon jóban vagyunk.

Hot!: A nagyszüleiddel milyen volt a viszonyod?

Gáspár Kata: Az apai nagyszüleink Szentesen laktak, őket nyáron látogattuk. Az anyai nagyszüleink viszonylag közel laktak. Natália nagymama orosz volt, beszélt magyarul, de nagyon erős akcentussal. Hiába kérték, nem tanított meg bennünket oroszra. Titkokkal volt tele az élete; sosem beszélt arról, mi történt vele a Kaukázusban. Az édesanyja, a testvére meglátogatott bennünket, de ő egyszer sem utazott haza. Talán attól félt, hogy nem jöhet vissza Magyarországra. Színésznő akart lenni, de az édesanyja nem engedte. A bátyját, Igort küldte Moszkvába, hogy hozza vissza a felvételi jelentkezési lapját. Nagyon büszke volt rá, hogy a lánya és az unokája is színésznő lett. Nézte a sorozatokat a hangom miatt. Amikor 97 évesen eltávozott, akkor láttuk, hogy mennyi újságcikket, fotót gyűjtött rólunk.

Hot!: Hogy készültél a Móricz-regényből készült sorozatban Török Kata szerepére?

Gáspár Kata: El akartam olvasni a regényt, de hiába kerestem antikváriumokban, baráti körben, nem volt meg senkinek. Aztán egy hónappal a kezdés előtt édesapám letette elém a kötetet, amibe még aznap este belekezdtem.

Hot!: Hány napod volt a Tündérkertben?

Gáspár Kata: Tizennyolc. Ilyenkor ott kellett lenni pontosan.

Hot!: Korán fel tudsz kelni?

Gáspár Kata: A forgatások miatt sokszor kell korán kelni. Ha van egy 60 vagy 90 napos forgatás, akkor annyiszor kell már hajnali 3-ra, 4.20-ra vagy 5.25-re beállítani az órát.

Gáspár Kata imádja a tacskóit

Hot!: Állatorvostól biológusig sok minden akartál lenni. Mikor dőlt el, hogy színész leszel?

Gáspár Kata: Mint a legtöbb gyerek, én is szavaltam ünnepségeken, balettoztam, művészi tornáztam. Dráma tagozatos gimnáziumba jártam, de az Apám beájulna után – amit közben jó bulinak tartottam – kezdett hiányozni az egész. A szerepet véletlenül kaptam meg: a Sorstalansághoz kerestek fiúkat az iskolánkban, és odajött hozzám egy nő, hogy volna-e kedvem forgatni. „De hát én nem vagyok fiú!” – lepődtem meg. Elmondta, hogy ő egy másik filmhez is válogat. Így lettem Szarka.

Hot!: A filmes főszerep ellenére nem vettek fel a Színművészetire. Mit gondoltál, miért?

Gáspár Kata: Minden alkalommal nagyon izgultam. Én akkor tudok jól teljesíteni, ha érzem a bizalmat. Egy felvételin 5-10 perc alatt kell megmutatni, hogy mindent el tudok játszani. De Jordán Tamás többünkben is látott valamit, így hívott a Nemzeti stúdiójába. Nagyon jó osztályunk volt, és hét évet tölthettem a színháznál, Alföldi Róbert igazgatása alatt is.

Hot!: Szabadúszó színésznő vagy, életkorban, alkatilag olyan, mint akiket szívesen rendeznek musicalekben, zenés színházakban. Nem hívnak?

Gáspár Kata: Sok ilyen felkérésem volt, de mindig elmondom, hogy nem tudok úgy énekelni, ahogy ezekhez a darabokhoz kellene. És nem vállalok olyasmit, amit nézőként én sem látnék szívesen a színpadon.

Hot!: Kifejezetten karcsú lány vagy, de a 200 első randi idején sokan megjegyezték: „Milyen helyes pofija van! Kár, hogy duci...” Ez nem zavart?

Gáspár Kata: Ki voltam tömve: volt pluszvádlim, hasam, csípőm. Azt vettem észre, ha bementem egy ruhaboltba, hogy nem a saját S-es méretem, hanem az M meg az L körül keresgéltem: azt láttam állandóan Lucaként az öltözőben. Sokan megkérdezték, hogyan fogytam le. A filmesek, rendezők is úgy könyveltek el, hogy „a duci, husi lány”, vagy azt mondták: „De lefogyott a Gáspár Kata!”

Hot!: Az édesanyáddal nagyon szoros a kapcsolatod. Együtt laktok még?

Gáspár Kata: A járvány alatt költöztem haza néhány hónapra.

 Sokat beszélgettünk, kirándultunk, sétáltattuk a két tacskómat, akik az életem részei, viszem őket a szinkronba is.

Hot!: Játszol az Aranylakodalomban és a Nagyvárosi fényekben a Játékszínben. Készülsz új produkcióra?

Gáspár Kata: Megtanultam, hogy legalább három lábon kell állni: színház, szinkron, film. Van egy nagyszerű ügynököm, Rónay Dóri. Bemutató előtt áll egy minisorozat, de erről egyelőre nem beszélhetek. És úgy néz ki, hogy két-három munka is vár rám – hogy ebből mennyi jön be, az majd a kö­zel­jö­vő­ben kiderül.