Az influenszer elárulta, mi az, ami megakadályozza abban, hogy megélje a párjával való intimitást. Szakembert kérdeztünk arról, mit kell tenni ilyen esetben.
Aryee Claudia Dedei vagy ahogyan a legtöbben ismerik Tücsi, négy esztendővel ezelőtt adott életet első gyermekének. Az óvodáskorú kislányt már bátran rábízhatják az egyik nagyszülőre vagy akár egy bébiszitterre, az édesanya azonban elárulta, még akkor is nagyon nehezen válik meg a kis Narától, ha csak pár óráról van szó.
Az influenszer az Instagram-oldalán őszintén beszélt arról, hogy mi az, ami a házasságában a legnagyobb kihívást jelenti számára és a férje is igencsak szenved ettől. Az egyik bejegyzésében Tücsi arról adott hírt, hogy egy teljes napra a szerelmével megszöktek a világ elől, méghozzá nem is akárhogyan; kettesben romantikáztak, amire - mint kiderült - csak nagyon ritkán van példa.
24 óra kettesben. Ti mennyi időt szoktatok gyerekek nélkül a párotokkal tölteni?
– tette fel a kérdést a youtuber, majd elárulta, mi okozza a legnagyobb feszültséget a házasságában.
Bevallom mi nagyon keveset, és azt is be kell vallanom, hogy ez az egyik legnagyobb feszültségforrás kettőnk között. Én nagyon nehezen lépek ki az anyaszerepből, de dolgozom rajta (ígérem Mukikám)
– üzente férjének.
A házaspár tisztában van azzal, mennyire fontos a kettesben töltött idő, hiszen ha huzamosabb ideig elhanyagolják egymást, akkor az a házasság megromlásához vezet. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológust arról kérdeztük, milyen módszereket alkalmazhatnak azok az édesanyák, akik képtelenek akár csak egy kis időre is kilépni az anyai szerepből.
Azt gondolom, az első lépés, hogy tisztázzuk magunkban a miérteket: mi az oka annak, hogy negatív érzések keletkeznek bennem, amikor megjutalmazom magamat és "levegőt veszek". Fogadjuk el, hogy szabad és kell is külön időt tölteni a gyermektől. Segíthet, ha tudatosan keretezem a hetemet és a párommal kijelölünk először csak pár órát, majd fél napot, amikor csak kettesben vagyunk. Ezt úgy is megtehetjük, hogy az egyik héten a kedvesem, a másikon pedig én döntöm el, hogy mit csináljunk ezekben az órákban. Mindenkinek meg kell fogalmaznia az elképzeléseit és a szükségleteit a társa felé
– javasolja a szakember és hozzátette, nagyon lényeges, hogy ezeken a randinapokon olyasvalakire bízzuk a gyermekünket, akiben feltétel nélkül megbízunk, legyen az nagyszülő, vagy bébiszitter. Ha ezt megtesszük, az elősegíti, hogy képesek legyünk beleengedni magunkat egy ilyen új helyzetbe, ez pedig egy idő után rutinszerűvé válik. Amikor megtörjük a rossz sémát, akkor eltűnik a nyomasztó érzés is. A negatív fantáziák miatt érezzük azt, hogy nem mozdulhatunk el a gyermekünk mellől, mert elképzelünk egy lehetséges negatív kimenetelt.
Dr. Makai Gábortól azt is megkérdeztük, vajon mi állhat ennek a jelenségnek hátterében.
Sokszor a bűntudat vezérel minket, görcsösen ragaszkodunk a gyermekünkhöz és elképzelhetetlennek tartjuk, hogy időt töltsünk nélküle. Ilyenkor non stop azon dolgozunk, hogy minden feltételezett veszélyhelyzettől megóvjuk, mert annak a terhe nehezedik ránk, hogy az ő biztonsága és jóléte kizárólag tőlünk függ, ezért azt érezzük, mindent irányítanunk és kontrollálnunk kell.
A klinikai szakpszichológus úgy véli, ezekben az esetekben alapvetően önmagunknak és a külvilágnak szeretnénk megfelelni és teljes mellszélességgel azt mutatni, hogy jó anyák vagyunk. Ennek egy félresiklott változata, amikor összeolvadunk a gyermekkel és úgy érezzük, kizárólag akkor van biztonságban, ha nem mozdulunk mellőle.
Azt viszont hozzá kell tennem, hiába töltenek el olyan sok időt a gyerekkel, akkor sem érzik azt, hogy elég jó anyák lennének és sosem nyugszanak meg
– magyarázza Dr. Makai Gábor, aki egyetért abban, ha nem dolgozunk azon, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a párkapcsolat és az anyaság között, az hosszú távon kétségkívül a házasság megromlásához és váláshoz vezet.
Metropol
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre