Oszter Sándor özvegye: Sokszor álmodom Sándorral

Kétféle magány létezik. Van, amikor az ember maga választja, de bármikor ki tudja nyitni az ajtót a szerette előtt, akit vár. A másik változatban az illető már sosem jelentkezik, akit látni szeretnénk

Borzalmas elhagyatottságot jelent, hogy Sándor már sosem lép be a közös házunkba, de rengeteg barátom van, aki megteszi. Ők nem hagyják, hogy egyedül érezzem magamat. Van társaságom, ha szólni szeretnék valakihez

Sokszor álmodom Sándorral. Akkor odajön hozzám és megölel. Itt van velem a lányom, az unokám és a vejem, tehát a családom sem hagy magamra

Rájöttem, hogy nem költözhetek ki a világból! Teljesen mindegy, hova megyek, az emlékeim elkísérnek, a szeretteim pedig bennem élnek. Tudom, hogy karácsonykor sokan érzik magukat egyedül, de ez a veszély engem nem fenyeget. Az ünnepeket velem tölti a család, és elmegyek a szentmisére is. Diósjenőn egyébként éjfél helyett este 8-kor tartják. Lenyűgöz az egyházi énekek és a betlehem szépsége