110 éve süllyedt el a Titanic: ez lett a leggazdagabb utas sorsa

Napra pontosan 110 éve, 1912. április 14-én, éjfél előtt húsz perccel ütközött jéghegynek a Titanic, kora legnagyobb utasszállító luxushajója. Az óceánjáró első útjára indult Southamptonból április 10-én: az úti cél New York volt, de oda már soha nem érkezett meg a gőzös. Akárcsak 1517 utas, akik külföldi nyaralásról tartottak hazafelé vagy a jobb élet reményében utaztak a lehetőségek kontinensére. Az elsüllyeszthetetlennek hitt hajóra csak az utasok felének elegendő mentőcsónakot telepítettek, a tragédia éjszakáján azonban ezeket sem töltötték meg elegendő utassal, így a 2207 főből csak 705-en élték túl a katasztrófát.

Köztük volt az akkor mindössze tizennyolc éves Madeleine Astor, aki öt hónapos terhesen, egy mentőcsónakban hánykolódva élte túl a borzalmas éjszakát. Személyes tragédiája nemcsak azért érdekes, mert Amerika leggazdagabb utasának, a negyedik John Jacob Astornak volt a felesége, hanem azért is, mert a tragédia örökre tönkretette az életét: sorsának szomorú alakulásának kétségtelenül köze van a szörnyű éjjelhez, amit szinte gyerekként, várandósan élt túl.

Ígéretes jövőből lesújtó valóság

Madeleine Talmage Force 1893-ban született egy gazdag brooklyni hajómágnás első lányaként. Gyerekkora meseszerűen telt, a legjobb leányiskolákba járt és igazi közösségi ember volt, aki a színjátszásban és a teniszben is remekelt. A legjobb neveltetést kapta, amikor pedig a kor szokásaihoz híven tizenhét évesen, 1909-ben bemutatták a New York-i felső középosztály társaságának, találkozott a nála huszonkilenc évvel idősebb John Jacob Astorral, Amerika leggazdagabb emberével.

Astor multimilliomos volt, de a többgenerációs családi vagyont ő is gyarapította: ő építtette New York ékét, a Waldorf Astoria szállodát, de a tudományok területén is jeleskedett, feltalálta a bicikliféket és részt vett a gőzturbina fejlesztésében is. Gazdagsága ellenére azonban visszahúzódó, magának való férfi volt, aki egy évvel korábban vált el előző feleségtől. Fia, Vincent két évvel idősebb volt Madeleine-nél, aki azonban rögtön elkápráztatta Astort. A vonzalma nem maradt viszonzatlan, hosszas udvarlás után pedig 1911 szeptemberében összeházasodtak.

Az esküvő óriási botrányt kavart, de nem csupán a korkülönbség miatt: a válás utáni újraházasodás akkoriban elítélendőnek számított, és a New York-i elit nem is rejtette véka alá a véleményét. Hiába volt multimilliomos, a társaság kitaszította az ifjú házaspárt, így úgy látták legjobbnak, ha Európába utaznak nászútra, míg elcsitul a vihar.

Hónapokon át Párizsban és Egyiptomban időztek, ahol Madeleine rájött, hogy gyermeket vár. Miután a babát Amerikában akarta világra hozni, jegyet váltottak a Titanicra. És ez volt életük legrosszabb döntése…

Minden remény elveszett

Amikor a legénység értesítette az utasokat, hogy a hajó jéghegynek ütközött, Astor nem mérte fel a probléma nagyságát. Ő is azt hitte, hogy a Titanic elsüllyeszthetetlen. Mire mentőcsónakba segítette a feleségét, neki már esélye sem volt a menekülésre. Igaz, nem is próbálkozott vele: sok első osztályú férfivel ellentétben igazi úriember volt, akinek nem állt szándékában a többi hölgy előtt elhagyni a gőzöst. Titkárával és imádott kutyájával, Kittyvel érte a halál; az állatot a nászútra is magukkal vitték, de a szerencsétlenséget ő sem élhette túl. Astor holttestét egy héttel később találták meg, öltözetéről és az aranyórájáról azonosították.

Madeleine élete ezután pokollá vált: a gonosz pletykák ellenére igazi szerelmi kapcsolat volt az övék, a férfi elvesztése pedig megpecsételte a sorsát. Augusztusban életet adott közös fiuknak, aki az apja nevét kapta.

Négy évvel később hozzáment gyerekkori barátjához, egy gazdag bankárhoz, így elveszítette a mesés Astor-vagyont. De csupán néhány boldog év jutott neki… Tizenhét év házasság után elvált a férjétől és hozzáment a nála jóval fiatalabb Enzo Fiermontéhoz, akit a nézők a Bud Spencer-filmekből ismerhetnek. A harmadik házasság is kudarccal végződött azonban: az olasz férfi többször súlyosan bántalmazta az asszonyt, aki végül elvált tőle.

1940-ben túladagolta magát az otthonában; éppen annyi idősen, 47 évesen hunyt el, mint az első férje egykor a Titanicon.

Magyar színésznő alakította Madeleine-t

2012-ben, a tragédia százéves évfordulóján minisorozat készült a Titanic katasztrófájáról, melynek nagy részét Budapesten forgatták. A nemzetközi produkcióban – sok neves brit színész mellett – Eke Angéla színművész alakította a fiatal Madeleine-t. Angéla a Metropolnak mesélt a forgatási élményeiről.

– Akkoriban végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, így óriási megtiszteltetés volt, hogy egy ekkora produkcióban szerepelhetek. Több belvárosi épületben is forgattunk, a mentőcsónakos jeleneteket pedig egy óriási hangárban vettük fel, amiben felépítették a Titanic külső vázát egy óriási medencébe. Emlékszem, nyár volt, rettenetesen meleg, én pedig a hosszú, nehéz anyagú, korabeli ruhákban, műhassal forgattam. A színésznők gyönyörűen befésült parókát kaptak, ami azt jelentette, hogy az igazi, derékig érő hajamat apró csigákba tűzték fel a fejbőrömre 130 hullámcsattal, ami, mondanom sem kell, meglehetősen fájdalmas érzés – mondta el a Metropolnak Eke Angéla.

A színésznő azért is tartja emlékezetesnek a forgatást, mert igazi brit nagyságokkal forgathatott együtt, akik rendkívül kedvesek voltak vele.

– Reggelente stábbusz jött értünk, színésznőkért, akkor és a forgatási szünetekben pedig volt alkalmam beszélgetni velük. Nagyon kedves, összeszokott társaság voltak, az egyik főszereplő, Geraldine Somerville például minden reggel kávéval kedveskedett nekem. Óriási élmény volt ez a forgatás a pályám elején – zárta a szavait Angéla, akit a jelenleg futó Frici és Aranka című tévéfilmben láthat a közönség, emellett első önálló monodrámája, az Én, Iphigénia továbbra is látható a Radnóti Tesla Laborban, míg a Trojka Színházi Társulással az Arcok című előadás premierjére készülnek.