Kendőzetlen őszinteséggel beszél magánéletéről a színésznő.
Új, rövid frizurájával a kilenc évvel ezelőtti énjét idézi meg a színésznő, ám az élete nem is lehetne másabb, mint akkor. Az immár háromgyermekes édesanya patchwork-családban élve már tudja, hogyan kell kezelni a konfliktusokat. A színésznő a Hot! magazinnak adott interjút.
Untam, hogy hosszú a hajam, hogy semmilyen, meg macerás. Ez már olyan rövid, hogy nagyon más látvány. Amikor kilenc évvel ezelőtt levágattam, nem tudtam kiélvezni. Sok problémám volt akkoriban, annyi bántás ért, még a hajammal is csak bántottak. Minden olyan nehéz volt. Most viszont ez nincs. Annyi történt persze, hogy belecsúsztunk az online létbe, ahol hihetetlen mennyiségben szembesülök az idegenek véleményével.
Ha valaki a véleményét írja rólam, az nem zavar. Nem kell, hogy mindenki szeressen vagy meg legyen velem elégedve. Azt nem szeretem, amikor olyan dolgokat állítanak rólam, ami nem igaz. Amikor meghazudtolnak vagy kifordítják a mondataimat.
Őszintén irigylem, hogy egy mesevilágban az ember szuperhősként tűzkarikákat lőhet a tenyeréből, ha nem tetszik neki valami, és komoly tanításnak gondolom a történetét, hogyan kell mégis jóra használni ezeket az indulatokat. Én nem fizikailag szoktam levezetni a feszültséget, hanem verbálisan. Inkább kibeszélem vagy kikiabálom magamból. Csak ne maradjon bent, mert az nekem árt. Mindig is így gondolkodtam, de Benji születése után elkerültünk egy gyermekorvoshoz, aki megerősített sok mindenben.
Mit tanított nektek?
Szerettünk volna olyan szakembert találni, aki hajlandó nem dobozokban gondolkodni, hogy valaki Downos vagy autista, csak néz egy gyereket. Ami problémája van, azt meg kell oldani, ami meg nincs, azt nem kell belebeszélni. Ez volt a legnagyobb bajunk az első időben, hogy egy csecsemőre, akinek van egy papírja a genetikájáról, felnőtt emberek próbálnak ráolvasni valamiféle majdani problémákat. Ismerősökön keresztül eljutottunk ehhez a doktornőhöz, aki már nem praktizál. Csak gyógynövényekkel, homeopátiával és alternatív gyógykészítményekkel gyógyít, de mi leginkább semmit nem használunk, mert elkezdtünk másként gondolkodni, és azóta nem voltunk betegek.
Fogorvoshoz járok rendszeresen, arra nincs alternatívám.
Ha nem lenne más, falhoz vágnám a poharat, de szerencsére vannak más módszereim. Leginkább, hogy kibeszélem magamból a problémát.
Nagyon szeret beszélgetni ő is. Jó, én azért többet beszélek… Iszonyatosan jó páros vagyunk, mindig segítünk a másiknak abban, hogy ami a másikat foglalkoztatja, arról lehessen együtt gondolkodni. Van, hogy együtt dühöngünk, de inkább próbáljuk a másikat segíteni a probléma feldolgozásában. Esténként pedig, amikor már mindenki elcsendesedett, összebújunk, és amikor fekszem mellette, olyan, mint amikor az ember töltőre teszi a telefont. Felvillan a kis lámpa, hogy a helyemen vagyok. És olyankor mindketten tudjuk, hogy igazából csak ez számít. Ha a gyerekeinkkel valami nehézség van, az nehéz, de a többi olyan mindegy.
Inkább vitatkozni szoktunk, azt nagyon tudunk. Van, amiben mi is különbözően gondolkodunk. Addig mondjuk, amíg nem jutunk valamire. Volt persze, hogy arra jutottunk, hogy a másiknak nincs igaza, de most már menjünk aludni! Nem véletlen, hogy ilyen jól érezzük magunkat együtt, mert alapjában véve ugyanúgy látjuk a világot.
Szinetár Dóra teljes interjúját a Hot! magazin csütörtöki számában olvashatod el!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre