„Szeretek a fiammal színpadra állni” – Haumann Péter megható vallomása – Videó

Visszavonulása után ismét láthattuk a színpadon Haumann Pétert! A legendás művészt a vele együtt fellépő Máté fia mellett Petra lánya is elkísérte a műemléki rekonstrukció után eredeti szépségében pompázó Zeneakadémiára.

„Öröm egy ilyen családdal játszani!”

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, idén 80. életévét betöltött színművész bár visszavonult a színpadtól, de Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész felkérésére szívesen vállalt a fiával, Haumann Mátéval közös fellépést, Leopold Mozart és fia, Wolfgang Amadeus levelezésének megszólaltatásával.

„Olyan szép kezdeményezés ez, olyan jó ezt a családot látni muzsikálni! Én is szeretek a fiammal színpadra állni. 1963 óta van papírom róla, hogy csinálhatom ezt a mesterséget, akárhogy is nézem, ez 58 év. Ez éppen elég egy ilyen ideges szakmában, mint a színészet, meg a színház. Soha ennyit nem néztem a gyertyát a születésnapi tortán, mint most a 80-as számot. Most már maradnak az ehhez hasonló közös örömfellépések, nyugodt családi együttlétek” – mesélte a Zeneakadémia művészfolyosóján Haumann Péter, aki elárulta nekünk, a gyermekei mellett az unokák társaságát is nagyon élvezi.

„Van négy kiscsaj, éppen most mentek el tőlünk a nyaralóból, és jön a következő adag. Mi így most már egy nagy család vagyunk, de várom, hátha lesz még egy fiú unokám is. Nézem ezt a négy lányt, és tetszik, ahogy látom, hogyan szórtam szét bennük az összes – ha volt – jó tulajdonságom, és még azt se bánom, hogyha esetleg átkerült tőlem valami rossz is. Élvezem őket nagyon. Nyugodtan élek, jól érzem magam. A feleségem ugyan néha azt mondja: »Menj már vissza színésznek«, talán mert kicsit sok vagyok otthon…”

„Apu”

Haumann Máté nemcsak ezen az estén volt a színpadon is fia édesapjának. A fösvényben ugyanebben a szereposztásban játszottak együtt: Haumann Péter Harpagont alakította, Máté pedig a fiát.

„Nagy boldogság minden alkalom, amikor közösen tudunk színpadra állni. Minden egyes lehetőség öröm, amikor együtt tudunk dolgozni. Ezeknek mindig olyan jó hangulata van, az öltözőtől a járásig, majd a színpadon is. Ez egy közös nyugalom” – mondta Máté, aki arra a kérdésünkre, hogy számára ki Haumann Péter, azt felelte: apu.

„Nekem az elejétől fogva apu, nem láttam másképp őt. Szuper együtt dolgozni. Amikor apuval és a nővéremmel együtt játszottunk Moliere-t, akkor is az volt, hogy hárman együtt lenni jó. Felemelő élmény. A nővérem fogalmazta meg, amit mi a gyerekeiként átélünk: nem egy ember árnyékában, hanem egy ember fényében milyen lenni.”

„Mint a szüleim”

A koncerten édesapja, Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész és édesanyja, Kokas Katalin oldalán a maga 13 évével Kelemen Gáspár is muzsikált a családdal Mozart A-dúr klarinétötösében.

„Sokszor játszottam már a szüleimmel Bartók-duókat itt a Zeneakadémia Nagytermében is. Nagy biztonság nekem velük együtt lenni a színpadon, jól érzem magam tőlük. Tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy egy ilyen családba születtem. Néha nehéz persze, hogy mindenki hegedül, és soha nincsen csend otthon, de végül is abban is van szépség, és ez nekem tetszik. Nagyon-nagyon szeretnék zenész lenni, olyan, mint a szüleim.”

Beleszületnek a gyerekek

Kokas Katalin, a négygyermekes hegedűművész anyuka koncert előtt még megszoptatta legkisebb gyermekét, a 4 hónapos Zsigát.

„Amíg Zsigmondot vártam, az utolsó pillanatig a hat Bartók vonósnégyest gyakoroltuk, majd, miután megszületett, 10 napos koráig vártunk a próbákkal. Az volt az érdekes, hogy amikor újrakezdtük a munkát, és a negyedik vonósnégyeshez értünk, a tíznapos Zsiga tágra nyitotta a szemét, és láthatóan azt közölte: hát én ezt már halottam, ezt ismerem! Nálunk a gyerekek beleszületnek ebbe. Hanna lányunk színésznőnek készül, jövőre fog még csak érettségizni, de már címszerepet játszott a Rómeó és Júliában Eperjes Károly rendezésében. A 4 éves Olga lányunk olyan valaki, aki azt mondja: hát, balettozni már tudok, hegedülni már tudok, zongorázni még nem, de színészkedni igen, majd meglátjuk, mi leszek.”

Biztonságos alap

„A család az a biztonságos alap, ami minket mindig is körülvett, akkor is, amikor megszülettem, mert a szüleim és a felmenőim egy különleges burokban neveltek minket, és ezt szeretném majd továbbadni én is. A fesztiválon most itt a nagymamám, akinek már nagyon sok dédunokája van, itt vannak a szüleim, itt van Barnabás édesapja, az összes unokatestvér. Ez a család. Itt mindenki vigyáz a babára, és kézről kézre járnak a gyerekeim, amíg mi próbálunk.” (Kokas Katalin)

Gyökerek és ágak

„S hogy miért »Családfák« a fesztivál mottója? Mert számunkra a zene mellett (fölött) a család a legfontosabb. A gyökereink, amelyekből eredünk, és az ágaink, amelyekből gyümölcseink fakadnak. Őseink és utódaink, személyes konkrétságukban és átvitt értelemben is. Nemcsak szüleink és nagyszüleink tehát, hanem azok a nagy elődök is, akiktől a klasszikus zene hagyományát megörököltük, akiknek köszönhetően úgy érezhetjük zenélés közben, hogy mindegy, ki honnan jött, a zene világában mindannyian egyetlen családhoz tartozunk.” (Kelemen Barnabás)