Súlyos betegsége megváltoztatta Forgács Gábor hangját

Forgács Gábor évente járt szűrésekre, ezért is érhette sokként tavaly tavasszal az orvosa diagnózisa: súlyos beteg. A színész – bár ritkán szólal meg – őszintén beszél a betegségéről, az érzéseiről, és, hogy lelkileg mennyire megviselte az elmúlt időszak. Kemoterápiát kapott, és négy műtéten esett át, volt, hogy napokon át élet-halál között lebegett. Ma már az otthonában lábadozik, hétfő reggel onnan adott interjút a Life TV-nek.

– Azt, hogy milyen az egészségi állapotom, csak az orvosaim tudják. Én egyet tudok csak, hogy jól érzem magam. [...] Bevallom őszintén, fogalmam sincs, hogyan lettem beteg. Rendszeresen jártam szűrésre félévente, évente. Ennek ellenére így alakult a dolog – mesélt a prosztatarákja kialakulásáról a színész. – Nem vették észre, és mire észrevették, addigra már csúnya dolog volt.

Forgács Gáboron a videóinterjú során érezni, hogy gyengébb, mint régen, és feltűnő, hogy a művész többet beszél a múltról, mint a terveiről.

– Mostanában abból indulok ki, hogy volt 72 csodálatos évem. Ez a 73. egy kicsit rosszul alakult, és most beleléptem a 74.-be, amikor azt szeretném, hogy valahogy kiguruljak ebből a helyzetből. Ami sajnos lehetetlen, mert olyan maradandó dolgok vannak bennem és velem, melyek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy már nem a régi életemet élem. Biztosan észrevettétek, a hangom sem tökéletes, most itthonról dolgozgatok, és már csak idős bácsikat szinkronizálok. Korábban még belefért a negyvenes, őszülő halántékú amorózó is.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig feldobott vagyok és jókedvű, ez sajnos már a múlté, de már győztes vagyok, mert még élek.

Forgács Gábor a Borsnak részletesebben is beszélt arról, hogyan változott meg a hangja.

– Reményeim szerint nem visszafordíthatatlan változásról van szó – kezdi a karakteres hangú művész, majd azonnal meg is mutatja, hogy még ebben az állapotban is mire képes a hangszálaival: megszólal a nagy nevettető, Kibédi Ervin, Alfonzó hangján és a Madagaszkár című nagy sikerű animációs film egyik karakterét is megidézi. – Megy ez még! – mondja, bár újra gyengébb a hangja. – Ez mostanában sokszor változik – teszi hozzá. – Furcsa dolog ez, hiszen még 72 évesen is rendszeresen szinkronizáltam negyvenes, ötvenes férfiakat, sokszor hallottam a rendezőmtől azt, hogy egy kicsit öregíteni kell a hangomat egy-egy karakternél. Most az a helyzet, hogy idős bácsiknak kölcsönzöm a hangom, ami természetesen ugyanolyan kiváló munka, mint az összes többi, de nem túl lelkesítő, hogy már nem tudom hasznát venni a sok évtizedes tapasztalatomnak.