Sasvári Sándor: A színésztársadalom ki van éhezve arra, hogy színpadra lépjen

Nagyon hiányzik a színpad Sasvári Sándornak. A Jászai Mari-díjas színész tavaly szeptember óta nem állhatott a közönség elé, és bár az imádott lovai miatt van elég teendője nap mint nap, mégis azt a pillanatot várja igazán, amikor újra gyakorolhatja a hivatását.

– Én azt szeretném, ha minden visszatérne a régi kerékvágásba, de ha a vírushelyzet megköveteli, akkor ezt nyilvánvalóan nem szabad siettetni. A munka nagyon hiányzik. Egyrészt, mert imádok színpadon lenni, és nagyon hiányzik a közönség. Az előadások sajnos sorra maradnak el, örülnék, ha áprilisban a Mamma Mia! című darabot megtarthatnánk, de egyelőre minden bizonytalan. Nyárra nagyon sok előadást beterveztünk, Simonpusztán a Szőcs Géza Nemzeti Lovas Kultúra központban rengeteg előadásunk lenne. lovas darabok, rockoperák. Minden attól függ, hogy a kormány hogyan dönt majd a vírushelyzet tekintetében. Sok munkám lenne nyáron, rosszul érintene, ha ezek is elmaradnának. Így is szeptember óta gyakoratilag munkanélküli vagyok, ahogy az egész színésztársadalom és sokan mások. Szomorú és válságos helyzetben vagyunk, ami nem csak anyagilag, de művészileg is megvisel – mondta el a Metropolnak Sasvári Sándor.

A Jászai Mari-díjas színész ennek ellenére igyekszik megőrizni az optimizmusát, és a legjobbat kihozni a jelenlegi helyzetből. Rengeteg időt tölt a családjával, a kutyáival és az imádott lovaival.

– Hála Istennek, egyre jobb idő van, ráadásul van egy új kutyánk is. A három ebbel és a családommal két-három órát sétálunk naponta. Próbáljuk minél inkább kiélvezni a szabadban töltött időt, mindeközben pedig nagyon várom, hogy visszatérhessek a színpadra – fogalmazott Sasvári Sándor.

Az élő előadások varázsában hisz

Sok művészhez hasonlóan Sasvári Sándor is részt vett online, úgynevezett streamingelt darabokban, előadói esteken.

– Volt adventi koncertünk, amit Léna lányommal adtunk a nappaliból, és a Madách Színáz online közvetítéseiben is részt vettem. Bár nagy sikert arattak, de igazából nem szeretnék áttérni erre a formátumra. Tudom, hogy a színésztársadalom is ki van éhezve arra, hogy színpadra lépjen, és a közönség is ugyanígy vélekedik, így hát nagyon várom azt a pillanatot, amikor ez megtörténhet.