Bevált Marco Rossi ravasz terve, Schäfer Andrásra nincsenek szavak

A magyar válogatott újra bebizonyította, hogy nemcsak egyéni klasszisteljesítménnyel, hanem okos taktikai húzásokkal is képes meccset nyerni. Marco Rossi bátran nyúlt kevésbé rutinos játékosokhoz, döntéseit pedig a pályán látott teljesítmények igazolták. Mutatjuk, mi volt az Örményország elleni 2-0-s siker kulcsa.

Marco Rossinak lett igaza

Varga Barnabás és Sallai Roland eltiltása miatt már a kezdőcsapat kihirdetése előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a válogatott ezúttal egy olyan csatártól várja majd a gólokat, aki korábban még soha nem kezdett nemzeti mezben. Már a mérkőzés előtt sejthető volt, hogy az örmény együttes számára a döntetlen is kedvező eredménynek számítana, ennek megfelelően betömörülő védelemre számított mindenki.

Ebből kifolyólag logikus választásnak tűnt Tóth Barna szerepeltetése, hiszen a csaknem kétméteres paksi csatár fejjel komoly veszélyt jelenthetett volna a mélyen védekező vendégekre. A szövetségi kapitány azonban más taktikát választott, és Lukács Dánielnek szavazott bizalmat – a döntés pedig kifizetődőnek bizonyult, a támadó ugyanis kiválóan élt a lehetőséggel.

Ahelyett, hogy a magyar csapat már a mérkőzés elején nyomás alá helyezte volna ellenfelét és közvetlenül a kapu elé szorította volna az örményeket, inkább tudatos labdajáratással próbálta meg kihúzni a védelmi vonalukat a középpályára. Ezt a taktikai húzást Lukács villámgyors mozgásával kiválóan aknázta ki: többször is a leshatáron táncolva szakadt el a védőjétől, amiből két komoly gólszerzési lehetősége is adódott az első félidő során.

Félidei taktikai húzások

Az első félidőben a játék ritkán terelődött a jobb oldalra, pedig a megszokottnál előrébb játszó Bolla Bendegúz szinte minden labdaérintésével zavarba hozta az örmény védelmet. Ennek fényében kissé meglepő volt, hogy viszonylag kevés akció futott azon az oldalon. A játékrész során Bolla többnyire az oldalvonalhoz közel próbált betörni a védők mögé, és pontos beadásaival igyekezett helyzetbe hozni társait.

A második félidőben ugyanakkor átrendeződött a támadójáték: továbbra is leginkább a bal oldalon próbálkoztak Szoboszlaiék, a túloldalon viszont változott a dinamika. Bolla gyakrabban húzódott be középre, míg a szélen főként Nego lépett fel aktívan a támadásokhoz. Ez az eltolódás kulcsszerepet játszott a vezető gól megszületésében is. Ugyanis Bolla teljesen szabadon hagyta a jobb oldalt, miközben bemozgott a 10-es poszt környékére, ahonnan végül gólpasszt adott.

Schäfer András visszatérése kulcsfontosságú

Általában Szoboszlai Dominik mezőnymunkája emelkedik ki a magyar válogatottból, nem véletlenül – a játéknak ezen aspektusában posztja egyik legjobbjának számít világszinten. A magyar–örmény találkozón azonban az előző világbajnoki selejtezőket sérülés miatt kihagyó Schäfer András teljesítménye még a csapatkapitányét is felülmúlta.

Az Union Berlin középpályása gyakorlatilag uralta a pálya középső harmadát: több mint ötven passzából mindössze négy volt pontatlan, emellett számos labdát szerzett, kulcsszerepet játszva a játék ritmusának diktálásában. Gyorsan és hatékonyan váltott védekezésből támadásba, az ellenfél tizenhatosának környékén pedig rendszeresen zavart keltett a védők soraiban.

Labdavesztés esetén is rendkívül határozottan reagált: szinte kivétel nélkül sikerült visszaszereznie a labdát, vagy legalábbis megakadályozta az örmények gyors kontráit. Teljesítményével valódi motorja volt a magyar válogatottnak.

A magyar válogatott Portugália ellen folytatja a vb-selejtezőket, a mérkőzést kedden 20.45-kor (TV: M4 Sport) rendezik Lisszabonban.