„Sok felesleges dolgot műveltem” – kiderült, miért vonult vissza a Fradi olimpiai bajnoka

Huszonhárom éves volt, amikor egy csapásra megismerte őt az ország. Sike András olimpiai bajnok 1988-ban, Szöulban lett aranyérmes, s azóta is él-hal a magyar birkózásért.

Amikor a szöuli olimpia döntőjében békaállásba küldték ellenfelét, a bolgár világbajnok Sztojan Balovot, mire gondolt?

Arra, hogy legveszélyesebb fegyveremnek, a hátsó kiemelésnek ha törik, ha szakad, sikerülnie kell. Sikerült, majd az azt követő pörgetés kellemes ráadásnak számított. Aztán 9-0-nál a bolgár jelezte, hogy sérült térde nem bírja tovább. Először az hittem, így akarja megúszni a soros békaálláshelyzetet. De nem folytatta a finálét, a többi pedig maga volt a mennyei öröm – válaszolta Sike András.

Mi az, amit szívesen visszacsinálna, ha lehetne?

Az ötven, a szőnyegen eltöltött évem során sok felesleges dolgot műveltem, illetve csináltattak velem, így például az 1995-ös Eb előtt 70-ről 57 kilóra fogyasztottam. Akkor döntöttem el: elég volt! Ha a mai idők erőnléti edzője, pszichológusa, dietetikusa áll mellettem, sokkal többre vittem volna.

Az önök időszakának egykori szabályrendszere, illetve a mai közül melyik a szimpatikusabb?

Attól nagyon ideges voltam, amikor korongot dobáltak a bírók, így döntve arról, hogy melyik birkózónak kell először békaállásba ereszkednie. A mai kétszer 3 perces menetidő jónak tűnik, és azzal kiválóan élhet a magyar birkózás tehcnikás, csiszolatlan gyémántja, Lévai Levente.

Könnyebb volt megszerezni az olimpiai bajnoki aranyat

Ön neves FTC-birkózó volt, jelenleg a zöld-fehérek vezetőedzője. Melyik a nehezebb munka?

Az utóbbi. Egy-egy viadal előtt birkózóim valamennyi riválisáról naprakésznek kell lennem, ráadásul a saját versenyzőim búját-baját, a lelkivilágukat kezelni illik. Amikor birkóztam, tudtam, hogy a döntés az én kezemben van, trénerként viszont mérkőzés közben tehetetlen vagyok.

Gyakran látni a Fradi futballmeccsein. Melyik edző, illetve labdarúgó a kedvence?

A trénerek lelkivilágába a lelátóról belelátni képtelenség. Sajnálatos a helyzetük, mert két-három gyenge meccs után kritizál a közönség, majd következik az elbocsátás... Amúgy a szó nemes értelmében a „játszó” labdarúgókat kedvelem, elsősorban Varga Barnát. A korábbi edzők közül Rákosi Gyulával és Bálint Lászlóval közelebbi barátságot ápolok.