Hihetetlen történet Pelé felemelkedéséről: összetekert újságokkal focizott a szegény kisfiú, aki a világ tetejére érkezett, amikor felnőtt

Sokak szerint Pelé volt a legszebb látvány a futballban, jóval azelőtt, hogy ez a jelző meghatározta volna a játékot. Neve még ma is nemcsak a szépség, hanem a kiválóság, a lélegzetelállító ügyesség és a legmagasabb színvonalú sportszerűség jelzője. Jóval Maradona, Ronaldo és Messi előtt még csak vita sem volt minden idők legnagyobb futballistájáról. Minden rajongó tudta, hogy Pelé az, és imádták őt.

Ahogy brazil csapattársa, Clodoaldo megjegyezte: 

A legtöbb tehetséges focistához hasonlóan rendkívüli ügyességgel cselezett és feltűnően jó volt a fejeléseknél is. De az igazi nagysága abban mutatkozott meg, hogy olvasta a játékot, pillanatok alatt átlátta a teret, fontos volt számára az időzítés és hihetetlen pontossággal passzolt vagy vezette a labdát, valamint a bátorság és az erőfeszítés nélküli rögtönzés volt az, ami miatt időnként emberfelettinek tűnt.

Ahogy Johan Cruyff mondta: 

Jó modoráról és sportszerűségéről volt híres, aki ritkán veszítette el a türelmét még annak ellenére is, hogy az ellenfelek gyakran keményen célba vették. Mohamed Alihoz hasonlóan ő is túlszárnyalta a sportot, hogy ikonjává és meghatározó szimbólumává váljon népe számára. A brazilok „O Rei”-nek (a királynak) nevezték, mert reményt adott nekik a zűrzavaros időkben.

1958-ban, amikor Brazília megnyerte a világbajnokságot, a nemzet kirobbant az örömtől. A történészek szerint Pelé pozitív képet adott Brazíliáról, amely a mai napig meghatározza az ország megítélését. Nem semmi ez egy fiúnak a Sao Paulo-i Bauro nyomornegyedéből, aki szegénységben nőtt fel, és teázókba küldték dolgozni.

Edson Arantes do Nascimento néven látta meg a napvilágot 1940. október 23-án a brazil Minas Gerais állambeli Três Coraçõesben. Három gyermek közül ő volt a legidősebb, és Thomas Edison amerikai feltalálóról nevezték el. Gyerekként a Pelé becenevet kapta, mivel rosszul ejtette ki kedvenc játékosa, a brazil Bile nevét.

Végigjutott a helyi ifjúsági bajnokságokon, és 15 évesen a Santos FC-hez szerződött, akik rájöttek, hogy kincsre bukkantak. 16 évesen a nemzeti bajnokság gólkirálya volt, és meghívták a válogatottba. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a 17 éves játékos két emlékezetes góllal is segítette a csapatát a döntőbe.

Négy évvel később Chilében Pelé segített Brazíliának megtartani a világbajnoki címet, bár a korai fordulókban megsérült, és kihagyta a kieséses szakaszt. Az 1966-os világbajnokság hatalmas csalódás volt a számára, megfogadta, hogy soha többé nem játszik világbajnokságon. Ám mégis sikerült meggyőzni, és 1970-ben ismét magára húzta a brazil mezt, ezzel megkoronázva a pályafutását. Brazília a döntőben 4-1-re verte Olaszországot, Pelé szerezte az első gólt, és egy vak passzal járult hozzá a valaha volt legszebb gólnak kikiáltott lövéshez.

Akik olyan szerencsések voltak, hogy a televízióban valaha színesben közvetített világbajnokságot nézhették, soha nem felejtik el azt a várakozást, amit akkor érzett mindenki, amikor a labda Pelé lábára esett. Ahogy az ITV műsorvezetője, Paddy Crerand válaszolt, amikor megkérdezték tőle, hogyan írják Pelé-t: „Egyszerű. Ő ISTEN."

Nyugdíjba vonulása után Pele a futball, a sport és az UNESCO globális nagykövete lett, az ökológia és a környezetvédelem érdekében kampányolt.

Három házasságából öt gyermeke született, de számos kapcsolatából még legalább kettő. Amikor a Pfizer kihozta a Viagrát, és egy reklámarcra volt szüksége, Pelé készségesen elvállalta a szerepet.

Andy Warhol művész, akit 1977-ben megbíztak Pele portréjának elkészítésével , így jegyezte meg: