Az autósokkal is elbánik Tokióban a magyar sztárbringás

Egyetlen 234 kilométeres pálya vár az országúti kerékpárosokra a tokiói olimpián, ahol a férfiak mezőnyében Valter Attilát is ott találjuk. A verseny itteni idő szerint szombaton reggel négy órakor kezdődik.

Nincs elvárás

Valter Attila országúti kerékpáros nem fogalmaz meg elvárásokat magával szemben. Célként azt fogalmazta meg, hogy az első két hegyen a főmezőnyben tudjon maradni, és lehetőleg a legkevesebb energiát veszítse. Aztán a harmadikon szeretne mindent kiadni magából.

- Azért sem szeretnék elvárást megfogalmazni, mert ritkán megyek egynapos versenyen, így nem tudom, pontosan mit várhatok magamtól – fogalmazott Valter. - Ha például kétszer egymás után mennénk ezen a pályán, annak biztos jó lenne az átlaga.

Három hegymenet

A magyar bringás szeretné kihasználni, hogy a tokiói olimpia országúti mezőnyversenye három hegymenetet is magában foglal. Amondó, ez számára kedvező.

- Az első emelkedőn még nem tekertem, de az tűnik a legkönnyebbnek, hosszú, de lankás – magyarázta Valter. - A második megy fel a Fudzsira, pontosabban csak a lábáig, mert 1400 méter után még több mint két Kékestető lenne a 3776 méteres csúcsáig. Ez már kifejezetten nehéz emelkedő, amely alaposan meg fogja rostálni a 130 fős mezőnyt. Főleg, ha a legnagyobb nemzetek a várakozásoknak megfelelően iramot diktálnak majd. A harmadik hegy lesz a legnehezebb, rendkívül meredek szinte végig.

Megütötte a kánikula

Az idei Giro d'Italián három napig rózsaszín trikót viselő versenyző a kétnapos tokiói tapasztalatai alapján úgy vélte, a nagy hőség okozhat gondot. Még az autósokkal is elbánik.

- Az első tréningen „megütött”, hogy egy órán át tekertem felfelé a 38 fokban. Általában nem szokott zavarni a nyári kánikula, így bízom benne, hogy gyorsan hozzászokom ehhez, de most túlzottan megemelte a pulzusszámomat – fogalmazott Valter. - Nagyon tetszik Japán, itt teljes a nyugalom, a bringával úgy előzöm az autókat, ahogy otthon engem szoktak. Nagyon szerencsés vagyok, hogy országúti kerékpárosként jutottam ki, mert szerintem én látok a legtöbbet az országból, ugyanis nekünk senki nem mondja meg, merre tekerjünk.