Magyar Péter: Akkor én is megyek, ha a fiúkat szereti!

Egy szőke srác a szomszédból.

Míg a vezetés az alsóbb szinten dolgozókat hibáztatja minden széthúzásért, és a szigeteken próbálják elverni a port, néha zsarolással, máskor jövőbeli pozíciók ígéretével befogva a szájukat, addig szemet hunynak a valódi probléma felett. 

Péter képtelen az érzelmeit és a vágyait kontrollálni, így nem csak ő, hanem az egész szervezet és abban mindenki, a szenvedélyeinek a rabja. 

De Zolin kívül mégis ki mert szólni egyetlen szót is? Amíg a szigetesek minden áldozatot meghoztak, akár a magánéletük rovására is, Péter inkább azon agyalt, hogyan szervezzen magának melegrandikat, bulikat, vidám életet. Egyáltalán nem számított, ki jön szembe. Már a szomszéd fiút is meg akarta dugni.

Pedig nem erre szerződtünk. Lépésről lépésre, tégláról téglára! Emlékeztek még? Ennek vette át a helyét a “szobáról szobára, szomszédról szomszédra” hozzáállás. 

Ezért kellett mindenkivel lepaktálni a háttérben, mert egyre több lett a "kellemetlen", a "nem lenne jó ha kiderülne". De nincs több zsarolás és megfélemlítés. Minden ki fog derülni!

Ennek a drogos és korrupt vezetésnek mennie kell!