Lepkékkel osztja meg pesterzsébeti otthonát és boldog

Sosem vonzódott különösebben a lepkékhez, mégis pillangókkal él együtt Sebők Éva. A budapesti nő nem tudja megmagyarázni, miért rajong ennyire a rovarokért, de arra pontosan emlékszik, mikor kezdődött ez a mánia. Tavaly szeptemberben munka után sétált kedvenc fagyizója felé, amikor hirtelen bekattant az ötlet.

„Gyorsan rá is kerestem az interneten, hogy hol tudnék lepkebábot venni” – mesélte a Borsnak Éva, aki jelenleg kilenc szépséggel osztja meg otthonát. „Találtam is egy szuper webshopot, amit egy szimpatikus pár működtet, ők tenyésztik is őket. Elsőre négy bábot vásároltam, s bár alaposan utánaolvastam mindennek, végül nem mindegyik kelt ki egészségesen. Sok hibát vétettem, de jó tapasztalás volt. Ma már saját fejlesztésű keltetőm van, és naponta kétszer permetezem a bábokat, hogy megfelelő pára legyen.”

Évának ez nem gyermekkori becsípődés, de van a pillangókról jó emléke

„17 évesen a nyári szünetben sokszor kibicikliztem a határba, egyedüllétre vágytam, ki akartam szakadni a családi nyüzsiből. Ott a vadrózsabokron hernyókat találtam. Hazavittem őket, és mivel a vadrózsa leveivel táplálkoznak, mindennap kibicikliztem a lelőhelyre érte. Sikeresen bebábozódtak és ki is keltek. Szóval ez az emlék valahol eldugva bennem volt, de ekkor még nem gondoltam, hogy egyszer lepkéket fogok nevelni. A pillangók csodálatosak, pedig rövid életük van. A nappali fajták 2-6 hétig élnek, az éjjelieknek mindössze 1 hetük van, feladatuk mindössze a párzás, utána meghalnak. A bakancslistámon szerepel, hogy egyszer egy egész generációt kineveljek.”

Évát arról is kérdeztük, van-e kötődés a pillangói és közte.

„Nem mondhatnám, ők nem olyanok, mint mondjuk a kutyák. De van, hogy órákig ücsörögnek a kézfejemen, a bőröm melege kellemes nekik. Néha együtt is eszünk. A rövid életük alatt mindent megteszek, hogy boldogok legyenek. Megfelelő hőmérsékletet biztosítok nekik, és a kezdeti ruhatartós, függönyös helyük helyett ma már biztonságos, profi fóliasátruk van. Meghálálják a törődést, mindig csoda nézni őket!”