Omladozó falak és csomagolópapírok szanaszét heverve: Veszélyes hely lett az üveggyártás egykori fellegvára

Üveggyártásé volt egykoron a főszerep, ma már leginkább az enyészeté és a természeté az épület. 300 évet túlélt, a következő 20-at vajon tovább bírja?

A parádsasvári üveggyártás gyökerei 1708-ig nyúlnak vissza: II. Rákóczi Ferenc fejedelem ekkor alapította meg az első hutát Parádóhután. A fatüzelésre épülő üzemet az erdők kimerülése miatt többször is költöztették, mígnem 1767-ben végleges otthonára, Parádsasvárra talált, ahol közel három évszázadon át működött. - írja a Veol.hu. 

A 20. század során a környék az öblös- és ólomkristály-készítés egyik legfontosabb hazai központjává fejlődött. A gyár 2005-ben végleg leállította a termelést, majd lassú hanyatlásnak indult, amelynek állapotát az Urbex Hungary dokumentálta. A magyar üvegipar helyzetét jól mutatja, hogy az Ajka Kristály Üvegipari Kft. 2019 őszén szintén beszüntette a hutaüzem működését, így az olvasztás és az alapvető gyártási folyamat megszűnt. Azóta a cég főként korábban elkészült darabok csiszolásával, díszítésével, illetve más gyártók termékeinek feldolgozásával foglalkozik. Felmerül a kérdés: lehet-e még jövőjük ezeknek a nagy múltú ipari létesítményeknek, vagy a külvárosi rozsdaövezetek szellemtelepeivé válnak?

Fénykor: nemzetközi piacok és ipartörténeti jelentőség

A legvirágzóbb időszakban mintegy 700 ember dolgozott a gyárban, és a termékek közel fele külföldi piacokra került – nemcsak Európába, hanem Japánba és az Egyesült Államokba is. A kézzel fújt, festett és csiszolt ólomkristály világhírűvé tette a „Parádsasvár” márkanevet.

Az ezredforduló után azonban a piaci verseny, az adósságok és a technológiai lemaradás együttesen csődhöz vezettek. 2005 augusztusában végleg leállt a termelés. Bár a tulajdonosváltás és korszerűsítési ígéretek rövid időre felvetették az újraindítás lehetőségét, valódi áttörés már nem következett be.

Mi maradt hátra? Romok és emlékek

A gyárépületek ma leginkább urbex-fotósokat vonzanak, de a helyszín veszélyes. Ugyanakkor a kisebb üvegcsiszoló műhelyek, valamint a Kristály Galéria megőrizte a tudás és a hagyomány egy részét: eszközök, minták, díszített poharak mesélnek a múltról. A térségben ma is találni kis manufaktúrákat, ahol az üvegfúvás kézműves turisztikai programként él tovább.

Emberek nyomában: hol vannak a mesterek?

A bezárás után sok üveges és csiszoló külföldön, például Finnországban talált munkát. A szakértelem tehát nem tűnt el, csak szétszóródott – és egy iparművészeti központban, megfelelő környezetben újraéleszthető lenne.

Nemzetközi kitekintés: válság a kristálypiacon

A 2000-es évek közepén még a legismertebb márkák, például a Waterford is kénytelenek voltak csökkenteni kapacitásaikat, összevonni gyáraikat, vagy a termelés egy részét olcsóbb országokba áthelyezni. Az európai kristályipar általános gondjai a magas munkaerő- és energiaárak, valamint az alacsonyabb költségű kelet-európai és ázsiai versenytársak előretörése volt.

Az üveggyártás helyett lehetséges jövőképek – három megvalósítható irány

Ipari örökség központ – biztonságos látogatások, interaktív programokkal (üvegfúvás, csiszolás, gravírozás kipróbálása).

Kreatív rezidencia és design-labor – az üveg, fa, fém és digitális technológiák ötvözése, kortárs „Parádi Glass” márka újragondolása.

Regionális klaszter – Mátra-környéki turisztikai útvonal (Kristály Galéria, Palócház, üvegműhelyek), szezonális fesztivállal és közös értékesítési rendszerrel.