Amit eddig magának a gyümölcsnek hittünk, az valójában egészen más. Az eper pedig véletlenül sem bogyó.
Talán nincs olyan ember, aki ne szeretné az epret. A nyár igazi slágergyümölcse, sokan fogyasztják ebéd után vagy adott esetben uzsonnára.
Sokan ilyenkor az eper zamatára figyelnek, pedig amikor a szánkhoz emeljük a gyümölcsöt, akkor egy szembetűnő dolgot is észrevehetünk rajta. Igen, azokat az apró dolgokat a külsején. Nos azok nem az eper magjai, ahogy arra néhányan egyből következtetnének, hanem az az epernövény gyümölcse.
Az IFL Science most egyszer és mindenkorra tisztázta a szamóca-ügyet. Cikkükben elárulták, hogy az úgynevezett aszmagok mindegyikében egyetlen mag található. A málnához és a szederhez hasonlóan a rózsafélék családjába tartozó növény fogyasztható, közkedvelt része valójában a termőtáj, másnéven vacok. Az eper valódi gyümölcse a beporzást követően ugyanis más gyümölcsökkel ellentétben nem nő meg, helyette a vacok húsosodik meg egyfajta áltermésként.
Az epret már csak azért sem lehet bogyónak nevezni, mert az ide sorolt növények gyümölcse egyetlen magnál többet tartalmaz. A bogyók külsejét héj, azaz exokarp borítja, mely takarja a húsos, jórészt ehető belső részt, a mezokarpot, amit szokás pépnek is nevezni. A magokat pedig az endokarp nevű rész burkolja be. Így ezeknek a feltételeknek a szamóca egyáltalán nem felel meg.
Ráadásul a legtöbb epernövényt nem is a magjából termesztik. A szamócanövények növekedésük alatt indákat növesztenek, lényegében kis szamócaklónokat, melyek gyökeret eresztenek és növekedni kezdenek, amint elérik a földet - írja az IFL Science.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre