„Napokig frászban éltem... Beoltottak AstraZenecával, ezt éltem át utána„

A Metropol munkatársa az esztergomi kórház oltópontján kapta meg a vakcinát, ami miatt, mint elmondta, már napokkal előtte frászban élt... Kollégánk részletes beszámolójából kiderül, pontosan hogyan zajlott az oltás, de azt is elárulja, később milyen tünetek jelentkeztek nála.

AstraZeneca — már a gondolattól is kivert a víz, hogy pont ezt a vakcinát szánják nekem, miután szinte nem telt nap, hogy ne hallottam volna valami rémhírt. Hol egy ismerős ismerősének a szomszédjának szörnyű sorsát osztotta meg velem valaki — hogy bizony Ilonka három napig lábra sem bírt állni, annyira fájdalmas mellékhatások kínozták —, hol pedig „csak” arról szóltak a hírek, hogy felfüggesztették az oltást valamelyik országban, mert ELKÉPZELHETŐ???, hogy összefüggés van a vérrögképződés miatt elhunytak és az AstraZeneca között.

Ezeknek a „biztos” információknak a tudatában indultam el, illetve az idegállapotom miatt inkább vonszoltam el magam a számomra kijelölt oltópontra.

Felgyorsultak az események

Az oltópont bejáratánál egy katona fogadott, aki mosolyogva tette fel a kérdést: oltásra? Úgy tűnt, nem először látja a félelmet az érkezők szemében, mert bólintásomra azonnal sorolni kezdte, mi jön: az asszisztens fog behívni az egyik vizsgálóba, ahol be is adják az oltást. Az egyenruhás lelkemre kötötte: el ne menjek, ha végeztem, mert elővigyázatosságból 15 percet még várakozni kell egy másik teremben, ahova majd ő felkísér.

Szinte be sem fejezte a mondatot, már jöttek is értem, így még arra sem maradt idő, hogy az utolsó pillanatban bepánikoljak. De hirtelen még okot sem találtam volna rá, ugyanis a vizsgálóba lépve három vidám asszisztens és egy doktornő fogadott. Nem állítom, hogy elmúlt volna a félelmem, de olyan jó volt érezni a kedvességüket, hogy még nekem is mosolyogni támadt kedvem.

Kedvességükért egy kis köszönet

Átadtam az orvosnak a kitöltött hozzájáruló nyilatkozatomat — más is vigye és töltse ki előre, ha csak teheti, mert nagyon felgyorsítja az egészet! — , majd gyorsan előkaptam a táskámból két doboz bonbont, amit azzal tettem le az asztalra, „minden beoltott nevében köszönöm, hogy erőn felül dolgoznak értünk„. Láthatóan zavarba jöttek, de érezhetően jólesett nekik az aprócska gesztus.

Semmi kapkodás, tüzetes vizsgálat

Míg a doktornő a nyilatkozatomban felsorolt betegségeket olvasta, addig az asszisztens vérnyomást, véroxigént mért. Ezután pár kérdés az egészségi állapotomról, majd jött a rettegett mondat: „akkor most beadjuk az oltást”. Mire gyorsan feltettem a kérdést, ami miatt napok óta nem tudtam aludni, és ami egy percre sem hagyott nyugodni: kell valamit szedni a vérrögképződés megelőzésére? Kell-e félnem?

Az orvos türelmesen elmagyarázta, nem, és nem kell. Magyarországon több százezer oltást beadtak már ezzel a vakcinával, és nem volt még egyetlen ilyen eset sem, nem kell aggódnom. Ezután már csak annyit mondtam, „essünk túl rajta!„ Megszúrtak, csak egy pillanat volt az egész, alig fájt: beadták a vállamba az AstraZeneca-oltást.

Várakozni kötelező

Ahogyan az érkezésemkor is elmondták, 15 percig még ott kellett maradnom, hogy megfigyelés alatt legyek. A várakozóban egy nővérke felírta a pontos érkezésemet a szuri után, majd kedvesen szólt, jelezzem, ha esetleg nem érzem jól magam. A teremben folyamatosan váltották egymást az emberek, a „felügyelőnknek” mégis volt türelme szinte percenként feltenni a kérdést: mindenki jól van? A választ kórusban kapta, „igeeen”. A 15 perc leteltével megkaptam az első oltást igazoló lapot, meg a másodikra az időpontot — atyaég, június, de hát tudjuk, az új protokoll szerint 12 hetet kell várni, így hatékonyabb — és már mehettem is haza.

Égzengést vártam, fáradtság jött

Az oltás után körülbelül 3 órával kezdtem egyre erőtlenebbnek érezni magam, majd jött a szédülés. Bár a szobában 23 fok volt, rázott a hideg, de hőemelkedésem nem volt.

Az első éjszaka inkább a félelem, nem a tünetek miatt telt nyugtalanul, de azért egy keveset tudtam aludni is.

Reggel már arra ébredtem, hogy nagyon fáj a karom, amibe az oltást kaptam. Olyan fáradtság tört rám, hogy hosszú percekig győzködni kellett magam, legalább innivalóért kelljek fel az ágyból. Majd a megtett 10 méter annyira elvette az erőmet, mintha lefutottam volna egy kis maratont.

Még csak 10 óra telt el az oltásom óta, amikor már 37,6-ra ment fel a hőmérő higanyszála, ami nálam nagy dolog, nagyon-nagyon ritkán lázasodom be.

Ez az állapot pontosan két napig tartott, majd egy varázsütésre elmúlt a fájdalom a karomban, nem rázott a hideg, sőt, még egy kis takarításra is volt erőm.

Utánam a vízözön

Már nem idegesítem magam a rémhírekkel. Elolvastam mindent, azt mondják, sok tízmillió oltásból 17 vérrögképződés, pont ugyanannyi, mint ha kiválasztunk tízmillió nem beoltott embert. Összefüggést senki nem tudott kimutatni. Azt mondja a WHO, az Európai Gyógyszerügynökség, minden magyar szakorvos és virológus: a kockázat szinte zéró bármilyen komoly mellékhatásra, miközben a koronavírus tízezreket öl meg. Inkább kerülöm a netes okoskodókat: az oltást megkaptam, és június 3-án megkapom a második adagot is. Megnyugodtam, szerintem jó üzletet kötöttem. Két napig gyengélkedtem egy szúrás miatt, de nem kell rettegnem, hogy lélegeztetőgépre juttat a koronavírus.