„Mint egy kristálytiszta golyó!”: a NASA elképesztő videót osztott meg arról, mi történik az űrben lebegő vízzel

Egy elképesztő videón az látható, ahogy az Artemis II csapata egy vízcseppel kísérletezik az Orion kapszulában. Az űrben lebegő vízcsepp tökéletes gömböt formál. Egy ponton Jeremy Hansen küldetésspecialista – aki a történelmi küldetés előtt még soha nem járt az űrben – átnéz a gömbön, amely fejjel lefelé fordítja a róla látható képet. Egy szívószállal elkapja a gömböt, majd visszaengedi a mikrogravitációba. „Az Artemis II küldetés során az űrhajósok jól szórakoztak, miközben vízzel játszottak az űr súlytalanságában” – közölte a NASA.

Miért formál gömböt a víz az űrben?

A Földön a tartályon kívül lévő víz a gravitáció miatt laposan, tócsaként terül el. Az űrben azonban a víz tökéletes gömbbé húzza össze magát, mert a felszínen lévő molekulák minden irányban egyformán vonzzák egymást, és nincs semmi, ami kilapítaná őket. A gömb az a forma, amely adott térfogat mellett a lehető legkisebb felszínnel rendelkezik – ez azt jelenti, hogy amikor a gravitáció gyenge vagy hiányzik, a felületi feszültség golyóvá húzza a vizet.

A Nemzetközi Űrállomás űrhajósai is végeztek már vízalapú kísérleteket, köztük olyat is, amelyben egy nedves ruhát csavartak ki, hogy megmutassák, miként fut végig a víz annak felszínén, és hogyan tapad az űrhajós kezéhez – írja a Daily Mail. 

A Földön a gravitáció nagyobb vízmennyiségeknél általában felülírja ezt a hatást, kilapítja a tócsákat, és lefelé folyatja a vizet. Mikrogravitációban azonban – például a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén – a gravitáció már nem húzza erősen egyetlen irányba a vizet, ezért a felületi feszültség válik uralkodóvá, és a cseppek majdnem tökéletes gömbökké alakulnak.

Az Artemis II űrhajósai mostanra már egy hónapja visszatértek a Földre tíznapos útjuk után, amely 252 756 mérföldre, vagyis 406 771 kilométerre vitte őket otthonuktól. A Hold megkerülésével és a visszaúttal messzebbre jutottak az űrben, mint korábban bármely ember, megdöntve az Apollo–13 küldetés korábbi rekordját. Míg az Apollo legénysége 1970-ben 248 655 mérföldre távolodott el a Földtől, az Artemis II a küldetés hatodik napján 252 756 mérföldes legnagyobb távolságot ért el.

A holdi elrepülés közben az űrhajósok két, a Hold felszínén felfedezett új krátert is elneveztek – köztük egyet Carrollnak, Reid Wiseman küldetésparancsnok néhai felesége után. Amit Kshatriya, a NASA társult adminisztrátora szerint az Artemis II „évtizedek óta a legfontosabb emberes űrkutatási küldetés” volt.

Nemrég kiderült, hogy a NASA régóta várt terve, amely szerint 2028-ig ismét embereket juttatna a Holdra, esetleges késésekkel néz szembe. A NASA főfelügyelői hivatalának frissen közzétett ellenőrzése arra figyelmeztetett, hogy az ügynökség nehézségekkel küzd annak biztosításában, hogy a kulcsfontosságú, új generációs űrruhák időben elkészüljenek a történelmi küldetésre. A ruhák elengedhetetlenek ahhoz, hogy az űrhajósok biztonságosan léphessenek a Hold felszínére, ami azt jelenti, hogy bármilyen visszaesés közvetlenül befolyásolhatja az emberiség Holdra való visszatérésének menetrendjét.

A tisztviselők elismerték, hogy az eredeti fejlesztési ütemtervek túlságosan optimisták voltak, és már több mint egy évet csúsztak. A legrosszabb forgatókönyv szerint az ellenőrök arra figyelmeztettek, hogy a kulcsfontosságú űrruha-bemutatókra akár 2031-ig sem kerülhet sor, több évvel azután, hogy a NASA reményei szerint embereket szállít égi szomszédunkra.