Levizelte a kirakatot, halálosan fenyegetőzött a feltehetően drogos férfi Pécsen
A férfi többször keveredett már konfliktusba.
"Választanom kellett: eszem vagy gyógyszert veszek. Én inkább ettem" - a sztrók törte ketté Feri boldog életét
Koszta Ferenc élete az egyik pillanatról a másikra változott meg: a férfi 47 évesen sztrókot kapott, és kerekesszékbe kényszerült. Az aktív, sikeres faipari mérnöknek meg kellett gyászolnia önmagát. Ma azonban nemcsak saját életét próbálja újraépíteni, hanem másoknak is segít.
Koszta Ferenc 47 éves volt, amikor egyik napról a másikra összeomlott az addigi élete. Erős, fizikailag kiváló állapotú, szakmájában elismert faipari mérnökként dolgozott. A Parlament, a Számvevőszék és az Országgyűlés burkolatai, bútorai hordozták a keze nyomát. Mígnem egy reggel minden megváltozott: a férfi sztrókot kapott.
Sztrók vette el Feritől a szabadságát
A sztrók nemcsak Feri testét bénította meg, hanem az életét is kettétörte. Egy aktív, dolgozó, ereje teljében lévő embernek gyászolnia kellett önmagát.
Egyik napról a másikra lebénultam, 47 éves koromban; meg sem tudtam mozdulni, leszázalékoltak. Nyolc hónapot töltöttem a kórházban, az addigi életem teljesen megváltozott. Egy fizikailag egészséges férfinak ezt rendkívül nehéz megélnie, akkoriban nagyon magam alatt voltam… A párom és Kiss Judit pszichológus segítettek ki a mély sötétségből. Mérhetetlenül hálás vagyok nekik ezért. Ennek már közel tíz éve. Nem hagytak el akkor sem, amikor bajba kerültem, pedig sajnos sokan magukra maradnak egy ilyen helyzetben. Mi kitartottunk egymás mellett
- mondja Feri, aki most 57 éves.
Feri kerekesszékes, így nem tud csak úgy bárhová eljutni. A kerekesszék — amit ő „szekérnek” nevez — ráadásul milliós értékű eszköz, és gyakran elromlik. Azt mondta, most éppen jól működik, de a múlt hónapban ismét meghibásodott. Ilyenkor gyakorlatilag szobafogságban van: nem tud kimenni a lakásból, teljesen be van zárva, nincs más választása, otthon kell maradnia.
Minden nap ki kell találnom, milyen útvonalon menjek, mert sok helyen még a régi bukkanók vannak, és ez nagyon megnehezíti az életemet. Remélem, egyszer lesz egy olyan rendszer, amely a mozgásukban korlátozott emberekre is gondol. Sajnos, így nagyon nehezen élem meg a rokkantságomat
- meséli Feri, aki már ismeri Kőbánya összes utcájának bukkanóit és padkáit.
Feri sokszor nélkülözik. A rokkantsági nyugdíj és a fogyatékossági támogatás együtt sem elegendő ahhoz, hogy megfelelő életminőséget biztosítson, ezért kénytelen dolgozni. Ez azonban egyáltalán nem egyszerű: a mozgássérült embereket többnyire csak négyórás munkára veszik fel, miközben a tényleges feladat gyakran 8–12 órányi munkát jelent, mégis csak négy órát fizetnek ki nekik.
Az a probléma, hogy annyira kevés pénzből kell megélnem, hogy gyakran választanom kell: egyek, vagy kiváltsam a gyógyszereimet. És, ahogy sokan mások is, többnyire én is inkább az ételt választom. Azt szoktam mondani: mire ez a helyzet megváltozik, én már régen meg leszek keresztelve
- zárja gondolatait Feri szomorúan.
Ezeknek az embereknek fogni kell a kezét. Rendkívül fontos a család, a barátok és a társadalom folyamatos támogatása a súlyosan sérült emberek számára. Ha mindenki eltűnik mellőlük, akkor kezdődik a baj: támasz nélkül maradnak, és gyakran következik egy újabb betegség vagy az alkoholizmus, végül pedig a teljes leépülés. Ezért fogjuk meg ezeknek az embereknek a kezét, és támogatjuk őket
- mondja Kiss Judit pszichológus, aki ezeknek az embereknek a segítő angyala.
Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Metropol Google News oldalán is!
Top hírek
Baleset miatt nem jár az 1-es villamos egy szakaszon
Ne tervezz az 1-es villamossal utazni!
Rendőrség: "Őrizetben a drognagyi"
Az 52 éves asszony az unokáira felügyelt.
Hírlevél-feliratkozás
Hírlevél-feliratkozás
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre