Jóslások és szerencsehozó régi karácsonyi szokások. Így készült az új évre a régi magyar ember

A karácsony a régi Magyarországon jóval több volt, mint ajándékozás és ünnepi vacsora: igazi varázslatos, hiedelmekkel teli időszaknak számított. A régi magyarok azt hitték, hogy az ünnep napjai alatt megmutatják, milyen lesz a következő év, ezért minden szokásnak jelentősége volt. A karácsonyi időszak tele volt titokzatos rítusokkal, jóslásokkal és közösségi hagyományokkal, amelyekkel szerencsét, egészséget és bőséget próbáltak bevonzani az új esztendőre. Lássuk, mik voltak a régi karácsonyi szokások Magyarországon.

A régi karácsonyi szokások

Nem minden régi szokás vagy hiedelem veszett el. Ma is tudjuk, hogy amiben őseink hittek, hogy sorsfordító ereje lehet a kimondott szónak, az úgy is van. A legtöbb ma már misztikusnak tartott szokás azonban eltűnt, vagy csak vidéki kis közösségek őrzik azokat. A szokásokat felidézve izgalmas történeteket mesélnek a mai embernek arról, hogy milyen volt a réges-régi karácsony amikor az valóban a csodáról szólt.

Regölés: énekes jókívánságok

A regölés az egyik legrégebbi és legkülönlegesebb magyar népszokás, amelyet karácsony és újév között tartottak. Ilyenkor fiatal legények vagy férfiak járták végig a falut, vidám, hangos énekszóval, botokkal és láncokkal keltve jókora zajt. A regősénekek célja az volt, hogy bőséget, termékenységet és szerencsét hozzanak az adott ház lakóinak az elkövetkező évre. A házigazdák szívesen fogadták őket, és étellel, itallal kínálták a regösöket, hiszen úgy tartották, a jókívánságok valóra válhatnak. A dalok szövegében sokszor ősi, pogány elemek is felfedezhetők, ezért a regölést sokan a régi magyar hitvilág egyik szép, élő emlékének tekintik.

Mendikálás: karácsonyi kéregetés

A mendikálás kevésbé ismert népszokás volt a városi ember számára, pedig nagyon kedves pillanatokat hozott. Karácsony estéjén vagy az ünnepnapokon, gyerekek csoportosan jártak házról házra, verses köszöntőket mondtak, énekeltek, cserébe apró ajándékokat, süteményt, diót kaptak. A mendikálás nem számított szégyennek, inkább a közösség összetartozását erősítette.

Karácsonyi almavágás: családi jóslás az ünnepi asztalnál

Az almavágás a karácsonyi vacsora egyik legmeghittebb pillanata volt. A családfő annyi cikkre vágta az almát, ahányan az ünnepi asztalnál helyet foglaltak. Úgy hitték, ha az alma szép, piros és egészséges, akkor a család tagjaira is jó egészség vár az új esztendőben. Kifejezetten szerencsés jelnek tartották, ha magház csillag alakú volt.

Kántálás: énekes köszöntés karácsonykor

A kántálás hasonlít a mendikáláshoz, de inkább vallásos jellegű. Fiatalok és gyerekek jártak házról házra karácsonyi énekekkel, Jézus születését dicsőítve. A házigazda almával, dióval, kaláccsal jutalmazta őket. Sok helyen ma is él ez a szép hagyomány.

Adjistenjárás: illedelmes ünnepi köszöntés

Az adjistenjárás idején a fiatalabbak sorra felkeresték az idősebb rokonokat és ismerősöket, hogy ünnepi köszöntéssel örvendeztessék meg őket. Ezek a látogatások nemcsak jókívánságokról szóltak, hanem a figyelemről és az egymás iránti tiszteletről is. A szokás szépen emlékeztetett arra, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, különösen a karácsony meghitt napjaiban.

A felsoroltakon kívül számtalan okot találtak a régi magyarok arra, hogy meglátogassák egymást, együtt egyenek-igyanak, múlassák az időt a hideg télben, és jókívánságaikkal segítsék a közösség tagjait. Ilyen szokások voltak még: a pásztorjárás, a pásztorok karácsonyi vesszőhordása, a borszentelés, a vesszőzés is.

Ezek a régi karácsonyi szokások ma már ritkán élnek a mindennapokban, mégis emlékeztetnek bennünket arra, hogy az ünnep igazi lényege a figyelem, az összetartozás és a közösen megélt pillanatok varázsa. Talán éppen ezért érdemes újra felidézni őket, és egy kicsit visszacsempészni belőlük a mai karácsonyainkba is.