Lángoló kráter, ami sosem alszik: 50 éve ég a „Pokol Kapuja”

A Türkmenisztánban található disztópikus látvány a „Pokol kapuja” nevet kapta. A Darvaza-gázkrátert, helyi nevén Karakum fénylőjeként ismert, egy lángoló víznyelő, amely 1971 óta ontja a földgázt.

Több mint fél évszázada ég a „Pokol Kapuja”

A történet szerint a szovjet geológusok beomlasztottak fúrás közben egy földgázkamrát, majd lángra lobbantották, hogy a halálos gázokat kordában tartsák és megakadályozzák azok terjedését. A mérnökök azt hitték, hogy a láng néhány hét alatt kialszik, azonban a tűz több mint 50 éve ég. Érdekesség, hogy Türkmenisztánnak nincs hivatalos feljegyzése az esetről, mivel a vonatkozó dokumentáció titkosított, hozzáférhetetlen vagy hiányzik az archívumokból.

A „Pokol kapuja” a Karakum-sivatag szívében, Darvaza falu közelében található, és körülbelül 60-70 méter széles és 30 méter mély. A gödröt már kilométerekről lehet látni, és jelentős turisztikai látványossággá vált. 

Az emberiség által dokumentált egyetlen lejárás a kráterbe a kanadai felfedező, George Kourounis nevéhez fűződik. Kourounis 2013 novemberében a National Geographic csapatával a Darvaza-gázkráter aljára ereszkedett, hogy talajmintákat gyűjtsön az Extreme Microbiome Project számára, és ellenőrizze az élet jeleit a kráter extrém környezetében.

A hajmeresztő felfedező túra során Kourounis elmagyarázta, hogy idegen életet kerestek a Földön, mivel a kráter ellenséges, metánban gazdag környezete hasonlít néhány, a Naprendszeren kívül felfedezett bolygó körülményeire. És valóban találtak életre utaló jeleket: Kourounis felfedezett néhány különböző baktériumfajt a kráter aljának talajában - számolt be róla a Daily Star.

- mesélte Kourounis.

Most, évtizedekkel a fényes lángolás után úgy tűnik, a „Pokol Kapujának” tüze lassan kialszik. Idén júniusban egy sajtótájékoztatón Irina Luryeva, a Turkmengaz állami energetikai vállalat igazgatója bejelentette, hogy a kráter tüze csökken:

„A lángok intenzitása közel háromszorosára csökkent. Míg korábban a tűz hatalmas fénye több kilométerről is látszott, innen ered az »Pokol Kapuja« elnevezés, ma már csak halvány, alig észlelhető égési forrás maradt.”