
Az 50 éves Karvai Sándor marketinggel foglalkozik. Emellett műsort vezet, érzékenyítő foglalkozásokat tart és nem mellesleg járműveket vezet. Pedig vak.
Beszélgetni egy látássérülttel, több mint tanulságos. Megtapasztalni azt, hogy vannak emberek, akiknek a színek, a naplemente csak fogalmak, érzések. Ilyen ember Sándor is. A születése óta vak férfi motort, autót, buszt, kamiont, vonatot és jetsky-t is vezetett már, dacolva mindenkivel, aki nem hiszi, hogy ez sikerülhet. Pedig az, aki a Hungaroringen képes egyedül végig menni egy motorral úgy, hogy semmit nem lát, az bizony igencsak bátor ember. Meg is kapta érte a Guinness rekord elismerést.
Karvai Sándor 50 éves, él és virul, dolgozik a Főkefének ahol marketinggel foglalkozik, látó fiataloknak tart érzékenyítő foglalkozásokat, műsort vezet a balassagyarmati rádióban, és sok éve vesz részt a Civil Út Alapítvány munkájában amellett, hogy kipróbál minden járművet, ami létezik. Sándor szerint azért szükséges beszélgetni látó emberekkel a vakságról, mert sokan el sem tudják képzelni, még felnőttként sem, hogy miként tudnak segíteni nekik. Idő, akár hónapok kellenek ehhez. Olyan apró dolgok sem egyértelműek sokszor, hogy hogyan kell átkísérni egy nem látót a zebrán.
Nincs ezzel semmi baj, mi vagyunk kevesebben, nekünk kell megmutatni, hogyan kezeljenek minket
- mondta.
Sándor Gyálon él, de egy Szlovákia melletti kis településről, Hontról származik. A gyerekkoráról így mesélt:
Már kiskoromban sem éreztem és nem is éreztették velem, hogy kevesebbet érnék a társaimnál. A gyerekek elfogadtak maximálisan, beálltam biciklizni, focizni is, szóval ugyanolyan csibész voltam, mint a többiek. Anyu féltett, természetesen, minden alkalommal, amikor egy-egy kihívásra készültem, de azt hiszem mostanra megszokta, hogy én már csak ilyen vagyok. A feleségem pedig elkísér minden szereplésemre. Angyalka, Sándor felesége az egyik szemére 40 százalékban lát, így jók kiegészítjük egymást.
- mondta Sándor a Metropolnak.
Sosem fogom elfogadni, hogy vak vagyok. Egy életem van, ami fogalmam sincs, meddig tart majd, de szeretném a lehető legtöbbet kihozni belőle. Azt vallom, hogy az élet szép, imádok éni ha tehetném, örökké élnék. Feszegetem a határaimat, ettől izgalmas és különleges az élet, addig jó amíg van feladat, mert van mit megoldani. Milyen jó, amikor túl vagyok valamin, és azt mondom, ezt is megoldottam. Sokan foglalkoznak velem a médiában, de nem tartom magam celebnek, hála Istennek a sajtó általam foglalkozik a látássérült emberekkel is, ezért csinálom az egészet
-tette hozzá.
Sándor azt mondta, három érzék segít neki leginkább, a hallás, a szaglás és a tapintás. A gyerekeknek is mindig ezt mondja az iskolákban, az érzékenyítések alkalmával, amikor kipróbálhatják bekötött szemmel, hogy milyen érzés az, ha csak a fehér botra támaszkodva tudnak tájékozódni, megtanulják felismerni a pénzérméket de a legfontosabb, hogy megérthetik azt, hogy milyen egy látássérült élete.
Azt is fontos megemlítenem, hogy nem szeretjük az elektromos autókat, hiszen nem halljuk, ha ott vannak. Nagyon veszélyes a gyengén látók és a vak emberek számára, amikor nem halljuk a járműveket. De feltalálom magam a legtöbbször. Egyszer a vasúti átjáróban álltam a szakadó esőben, fogalmam sem volt, hogy jön-e a vonat, ott nincs semmilyen hangjelzés. Aztán elővettem a telefonomat, és felhívtam a MÁV-ot. Megnézték nekem, hogy van-e a közelben vonat. Nagyon kedvesek voltak.
- mesélte Sándor.
Bakancslistája nincs Sándornak, azt mondja lesz még hajmeresztő ötlete több is! De az biztos, ha látónak született volna, most buszt, vagy kamion vezetne hivatásszerűen.
Jó híreink vannak az autósoknak!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.