Ilyen volt a neonfényekben úszó, éjszakai Budapest a múlt században - Galéria

 1910-ben Párizsban Georges Claude gyújtotta meg az első kereskedelmi neoncsövet; a vörös fényt a nemesgáz adta, a kék-zöld árnyalatokat argon–higany keverékek hozták. Budapestre a két háború között érkezett a technika. 

 A háború után elhalványult a neonfény, majd az 1960-as évektől – már állami keretek között – újra fényes lett. Ekkor született meg az a városi nyelv, amelyet ez a galéria mutat: az 1960–70-es évek színes Budapestje.

A korszak tipográfiája fegyelmezett és praktikus: talpatlan, robusztus groteszkek, moduláris arányok, egyszerű ritmusok. Mellettük feltűnnek a lendületes, ecsetírásos logók – cukrászdák, mozik, Csemege-portálok –, amelyek játékot visznek az egységesített kirakatképekbe. Plexi előlap, dobozbetű, csöves kontúr: a technika szolgálja az olvashatóságot. A Váci utcától a Rákóczi útig, az Oktogontól a Blaháig a feliratok tájékozódási ponttá válnak.

Neonfények aranykora

Színes felvételek rögzítik a festett hordozók telített tónusait, a plexi mögötti csövek kékes derengését, a dobozbetűk árnyékát a vakolaton. Nappal a betűtestek grafikája dominál, este életre kel. Figyeljük a vonalvastagságok váltását, a kerekded „O”-kat, a szögletes „M”-eket, az ékezetek karakterét – mind követi a hatvanas évek letisztult, majd a hetvenes évek robusztus divatját. Ez a válogatás Budapest tipográfiai életrajza: betűk, amelyekből város lesz. A betűkből pedig slágerszöveg lett. Németh László tollából, Hadai Győző zenéjével, Neonfényes Budapest címmel, Németh Lehel énekelte. Ő volt az első nyugati értelemben vett sztár Magyarországon.