Bezárulhat végre a Pokol Kapuja, a szovjet mérnöki baklövés következménye

A Darvaza-gázkráter, népszerűbb nevén Pokol Kapuja, éjjel-nappal izzó fénye évtizedeken át vonzotta a turistákat a világ minden tájáról. Éjszakánként a fénycsóvák még a pókokat is mágnesként vonzották a széléhez, ahol a tűz martalékává váltak. Valójában azonban nem a pokol nyílt meg: a lángoló mélység egy szovjet mérnöki baklövés következménye.

A hivatalos adatok szerint a kráter égését most sikerült jelentősen visszafogni, miután a türkmén kormány célzott lépéseket tett, hogy csökkentse a kráterbe jutó metán mennyiségét. Irina Luryeva, a Turkmengas gázvállalat kutatóintézetének munkatársa elmondta, hogy a környékbeli gázkitermelés növelésével lehetővé vált a gázszivárgás szabályozása, így a kráter táplálása fokozatosan csökken.

A kráter keletkezésének pontos körülményei máig homályosak. Egyes vélekedések szerint az 1960-as években történt fúrás során egy fúrótorony beszakadt, és áttört egy hatalmas föld alatti gázbuborékot, létrehozva a ma ismert 70 méter széles és 30 méter mély krátert. Az 1980-as években a szivárgó mérgező gázok miatt a mérnökök úgy döntöttek, hogy meggyújtják a kiáramló metánt, bízva abban, hogy az pár hét alatt elég majd. Ehelyett a kráter immár fél évszázada lángol.

A jelenlegi államfő elődje, Gurbanguly Berdimuhamedow már 2010-ben utasítást adott a kráter eloltásának kidolgozására. Ekkor úgy fogalmazott, hogy az ember által létrehozott tűzgödör „negatívan hat a környezetre és az ott élő emberek egészségére”, valamint hozzátette: „értékes erőforrásokat pazarolunk el, amelyekből jelentős bevételre tehetnénk szert, és ezekkel a nép jólétét javíthatnánk.”

Noha a terv kidolgozása csak a következő évben indult el, a kráter még most sem aludt ki teljesen. A legfrissebb műholdképek szerint azonban a korábbi hatalmas lángtenger mára alig pislákoló tűzfolttá szelídült – írja a Metro.

A krátert eddig mindössze egyetlen ember merte megközelíteni: George Kourounis kanadai felfedező, aki geológusokkal együttműködve ereszkedett le a Pokol Kapujába. Mint mondta, a helyiek szerint a kráter összeomlása valószínűleg már az 1960-as években megtörtént. Tapasztalatairól úgy nyilatkozott: 

A Pokol Kapuja még mindig lobog, de ha a jelenlegi tendencia folytatódik, a világ utolsó látogatói már csak halványan pislákoló lángokat láthatnak a kráter fenekén. Egy korszak lassan véget ér Türkmenisztán sivatagi szívében.