Út a csődig: Mit ért el Karácsony Gergely főpolgármesterként?

Budapest „csődpolgármestere” lett a kampánykönyvében magát macskamentához hasonlító Karácsony Gergely, aki alól kicsúszott a főváros már az első évben. Itt sokkal nagyobb problémák vannak annál, mintsem a szolidaritási hozzájárulás befizetésének kérdése. A Metropol a „csődpolgármester” 50. születésnapja alkalmából összeállított egy visszatekintést arról, mégis mit kaptunk a kommunikációs térben haknizó Karácsony Gergelytől a csődön kívül. Azt is megnéztük, mi vezetett idáig… 

Már a 2019-es megválasztása után alig pár hónappal csődöt kiáltott Karácsony, pedig 214 milliárdos plusszal vette át a város irányítását. Az azóta rekord nagyságúra, tavaly például 297 milliárdra nőtt iparűzési adóbevétele, valamint a körülbelül 400 milliárdos idei éves fővárosi költségvetés mellett is csődközelbe kormányozta a várost. Hogy hová lett ez a tengernyi pénz, azt azóta sem tudni. Sejthető, hogy kitalicskázták a baloldali „haverok”, miután nem látszott meg Karácsony regnálása alatt, hogy Budapestre költött volna. Amíg kezei között elfolyt a budapestiek pénze, addig a „csődpolgármester” csak hangosan „sírdogált”, politikát csinálva minden kérdésből. A kormány ellen uszított, hogy ne kelljen felvállalnia saját alkalmatlanságát. Jelenleg még a budapestieket is felhasználja ehhez, hazugságokkal bombázva őket. Pedig egy valódi főpolgármester dolga éppen az lenne, hogy szolgálja a fővárosiakat és legalább a kötelező, alapszolgáltatásokat biztosítsa a városban. 

Karácsony egy „pancsoló tinilány” szerepében tetszeleg, nem felelős városvezetőében 

Egyértelmű, Karácsonynak le kellene mondania, hiszen láthatóan nem nőtt fel ennyi idő után sem a feladathoz, inkább egy pancsoló tinilányra hasonlít, aki él-hal a Pride-ért, telefonon beszél Zelenszkíjjel, akiről utólag kiderült, hogy csak egy humorista volt és megviccelte. Aztán mire felébredt, a Lánchíd projektben nyoma veszett 1,4 milliárd forintnak, amit a nyomozóhatóság azóta is keres. A Blaha felújításán serénykedő munkások többet fociztak a lezárt aluljáróban, mint ténylegesen építették volna a teret, ezért is húzódott el a kivitelezés befejezése, amit a budapestieknek ki kellett várni a kényelmetlen közlekedés közepette. Aztán Gyurcsány elbukása után a főpolgármester nyilvánosan hízelgett Magyar Péternek és eljutottunk oda is, hogy a Tisza és Karácsony többséggel közösen szavazta meg azt a törvénytelen költségvetést, amiben a kötelező adót tudatosan nem tervezték be. Arra bazíroztak, hogy hátha nyernek a bíróságon. Még Rákosrendezőt is megvették 50 milliárdért, miközben nem volt rá fedezetük.

Csőd: Valójában ez a helyzet az ország leggazdagabb önkormányzatánál

Karácsony szerint a szolidaritási hozzájárulás összegének emelkedése miatt van nehéz helyzetben az önkormányzat, ez azonban nettó hazugság. 

A város csődközeli helyzetének sokkal inkább a baloldal átláthatatlan és pazarló költekezése az oka, mint sem a szolidaritási hozzájárulás mértéke, ami ugye a szegényebb településeknek megy, jelen esetben az ország leggazdagabb önkormányzatától. Nézzük a számokat, mekkora summát tapsolt el évente a „csődpolgármester” és baloldali köre, ami persze nem látszik meg Budapesten:

Hová lett a budapestiek 3624,5 ezer milliárdja?

   • Az alapszolgáltatásokon és pazarló működésen kívül, olyan kiadásokra mentek el milliárdok, amelyek a fővárosnak nem hoztak bevételt. 
   • Több tucat tanácsadót fizetett a „csődpolgármester”, hitelből százmilliós jutalmakat fizetett ki a zsíros prémiumok mellett a cégvezetőinek. Például az utasokat lepulykázó (nemrég lemondott) Walter Katalinnak vagy a luxuséletet élő Mártha Imrének.
   • Emellett, számos projekt éppen a főváros vezetésének tétlensége miatt drágult meg, miközben jóval később, határidő csúszásokkal, ráadásul kevesebb műszaki tartalommal valósítottak meg az eredeti Tarlós-féle tervekből. Ilyen volt a többi között a Blaha és a Lánchíd felújítása vagy a hasonlóan dupla költségekre duzzadt Széna tér felújítása is. Utóbbi sokkal kisebb beruházás volt, ott 750 milliót tervezett a munkálatokra a főváros, amiből a végül közel 1,5 milliárd lett. 
   • Továbbá rengeteg közbeszerzési szabálytalanság miatt kellett önhibából több száz milliós bírságokat kifizetnie Karácsonyéknak. Volt már egy összegben 150 vagy 300 milliós bírság is nem egyszer. Vastag milliárdos tétel úszott így el Karácsonyék alkalmatlansága miatt a budapestiek zsebéből.

   • Értelmetlen döntések garmada jellemezte Karácsony működését, a Biodóm esetében például nem fejezte be az épületet annak ellenére, hogy lett volna rá pénze. Ehelyett hagyta pusztulni, a kihasználatlan és félkész ingatlant őriztetnie és fűtenie kellett, itt is vastagon elúszott a budapestiek pénze.
A Fővárosi Állat- és Növénykert összesítése szerint csak 2022 novembere és 2023 májusa között több mint félmilliárd forintot emésztett fel a Biodóm csökkentett üzemmódú fenntartása. Ha Karácsony befejezte volna a világszenzációnak számító beruházást, akkor a budapestiek és a turisták már 2021-ben látogathatták volna a különleges intézményt, ami szép bevételt generált volna. 
   • Rákosrendező megvétele több, mint 50 milliárdért közös felelőssége Karácsonynak-Vitézynek és a Tiszának-. A beugró részét talált pénzből fizette ki a főpolgármester, miközben a csőd szélén tántorgott már akkor is az önkormányzat, azaz a város.  

Kétes közbeszerzések, trükközések a fővárosban

Mint korábban már megírtuk, soha nem volt ennyi nyomozás folyamatban fővárosi ügyekben, mint az elmúlt években, és soha nem volt ennyi botrányos ügye egy főpolgármesternek sem, mint Karácsony Gergelynek. Egy biztos: míg Budapest visszafelé fejlődött, a főpolgármester kétes közbeszerzések, trükközések és korrupciógyanús ügyek tekintetében csúcsot állított – miközben „mellékesen” a csőd szélére kormányozta Budapestet.
Mutatjuk, a lista nem teljes, a felsoroltak csupán a leglátványosabb esetek Karácsony Gergely Budapestjén...:

Itt a 100 forintos kérdés: Mit kaptak a főpolgármesterüktől a budapestiek? 

Leszerelt kukákat, szemetes és koszos utcákat, értelmetlen méhlegelőket, rovarhoteleket, ellátatlan hajléktalanok dömpingjét a köztereken, akik gyakran agresszívan, italosan vegzálják a járókelőket. Aztán ultraliberális, drogozást segítő drog-stratégiát, szivárványos zászlókat, csak azért is Pride-ot, komolytalan bérlakás-ügynökséget, balesetveszélyes bicikliutakat és Gerikarókat, drága parkolást és a várakozási helyek elvételét. Kátyus utakat, dugókat, ésszerűtlen útlezárásokat, burkolt létszámleépítést a fővárosi cégeknél és megalázóan alacsony béreket többek között a kukásoknak. Így megtapasztalhattuk milyen az, ha nincs szemétszállítás Budapesten. Néhány méternyi villamos sínpárt is kaptak a budapestiek Karácsonytól, többször megdrágított BKK-jegyeket. Gazdátlan parkokat, amiket a kerületek kínjukban inkább saját költségükön gondozásba vettek. A Római-parti gát ügyében 2 ezer embert nem voltak hajlandóak megvédeni a dunai ártól, évekig ment a harc a főváros és a helyiek között, a pontot az „Í”-re Karácsonyék azzal tették föl, hogy a közelmúltban kicsúsztak a határidőkből -már a meghosszabbítottból is-, így bukták az uniós pénzt, a lakosság pedig az új gátat. Nehéz lenne felsorolni mindent, de ez is éppen elég ahhoz, hogy a várost irányítani felelősen nem tudó főpolgármester és legújabban a vele együtt szavazó, a csődköltségvetésért felelős tiszások lemondjanak pozícióikról. Azokról egyébként, amelyekről egy éve még azt mondták, nem kell nekik pénzosztó hely.