Ma napi rutin, régen közösségi élmény volt – fotókon, hogy vásároltunk régen

Egyre többször találkozunk mostanában az utcán vagy a bevásárlóközpontokban azzal a pamut, hálós szerkezetű bevásárlószatyorral, amin ugyan a fiatalabb generáció szeme egészen biztosan megakad, de az idősebbek számára a régmúlt egy meghatározó korszakát idézi fel. Ennek a bizonyos hálós vászontáskának bizony neve is van, a cekker. Manapság leginkább az egyszer használatos nejlonszatyrok környezetbarát alternatívájaként jelenik meg, elsősorban a boltok zöldséges-gyümölcsös részlegén, korábban azonban egy egész korszak meghatározó tartozéka volt. Az alábbiakban hoztunk pár múltidéző képet arról, hogy miként vásároltunk egykoron: hogy változtak meg vásárlási szokásaink, a vásárláshoz használt eszközeink, illetve a város- és az utcakép.

A cekker nagyon praktikus

Könnyen összehajtható, zsebre vágható, hiszen lényegében bárhol elfér. Ráadásul még strapabíró is: sok mindent belepakolhatunk, és egykönnyen nem szakad el. Mindennek tetejében pedig még környezetbarát is, hiszen nem termelünk szemetet, nem úgy, mint a nejlonszatyrok esetében, amit gyakran minden egyes vásárlás után kukába dobunk, és soha többé nem használunk újra. Jogos tehát a kérdés: kell ennél több? Miért cseréltük le egyáltalán a műanyag változatra? És honnan ered egyáltalán?

Ha már a környezettudatosságnál tartunk, ne csak a cekkert említsük meg. Gondolhatunk a fémből készült tejeskannákra vagy uzsonnásdobozokra is, de maga a vásárlás folyamata is rengeteg szempontból fenntarthatóbb volt. Az emberek gyalog, vagy esetleg biciklivel jártak a boltba, a felesleges felhalmozást sulykoló óriásplázák helyett pedig a helyi vállalkozó kisboltjába vagy a termelői piacra jártak az emberek. A szavak helyett azonban beszéljenek inkább a képek: így vásároltak az emberek, mielőtt még fogyasztói társadalommá alakultunk volna: