Dömötör Csaba reagált az Európai Számvevőszék NGO-finanszírozásról szóló jelentésére

Súlyos és durva megállapításokat tartalmaz az Európai Számvevőszék NGO-finanszírozásról szóló jelentésre.

Beszéljünk magyarul és érthetően: azokról a baloldali aktivistacsoportokról van szó, amelyek milliárdszámra kapják a támogatást Brüsszelből. Politikai tevékenységet végeznek, mindenféle elszámolás és átláthatóság nélkül. Az adófizetők pénzéből, sokszor az adófizetők érdekeivel szemben.

A számok megdöbbentőek:

- A számvevőszéki jelentés szerint a szerződések összege meghaladta a 7 milliárd eurót a 2021-2023-as időszakban. Ez 2800 (!) milliárd forintnak felel meg. A nagyságrend azóta alighanem növekedett. Ráadásul a EP-s nagykoalíció tovább növelné az összegeket a USAID-források elapadása miatt.

- A  jelentés szerint a kiadások 40 százaléka mindössze 30 aktivistacsoportnál landol (ez több mint ezermilliárd forintos összeget jelent).

- A legtöbb szervezet esetében az uniós pénz jelenti a fő finanszírozási forrást. Ami azt is jelenti, hogy nem a társadalom egyes csoportjait képviselik, hanem brüsszeli intézményeket, azon belül is egy ideológiai irányvonalat.

- A jelentés szerint lehetetlen megbízható információkat szerezni a nem kormányzati szervezetek által kapott uniós források összegéről. A hivatalos oldalon közzétett számok sok esetben nem felelnek meg a pénzügyi beszámolókban közzétett összegeknek. Ráadásul a Bizottság nem hozta nyilvánosságra, hogy a pénzelt szervezetek mely esetekben kapták feladatba, hogy a Bizottság érdekében lobbizzanak.

Nekünk is pont ez a tapasztalatunk. Az Európai Bizottsághoz beküldött adatigényléseink első hullámára elutasító válaszok érkeztek. A legbotrányosabb érvelés az volt, hogy „nem konkrét szerződést kérünk, hanem információt”, ezért nem tudják teljesíteni a kérést, és lezárják az ügyet.

A történetnek természetesen nincs ezzel vége. Újabb adatigényléseket nyújtunk be, beadványt nyújtottunk be az európai ombudsmanhoz, és ha kell bíróságra is visszük az ügyet. Semmi mást nem kérünk, csak azt a szintű átláthatóságot, ami a magyar állami intézmények esetében a normál ügymenet (a magyar minisztériumok közzéteszik a szerződések listáját és összegét, ezért lehet róluk vitatkozni).

Ez nem csupán elvont politikai vita. Azért nem, mert olyan aktivistacsoportokat pénzelnek közel 3000 milliárddal, amelyek utána gyengítik a határvédelmet, gazdák ellen kampányolnak, ideológiai marhaságokat erőltetnek, demokratikusan megválasztott kormányokat perelnek. Véletlenül sem a választók megbízásából, viszont minden esetben az ő pénzükből.

Ennek a gyakorlatnak kell véget vetni. Az átláthatóság, és annál is inkább a demokrácia nevében