„12 évig nem beszéltem a gonosz anyámmal azért, amit velem tett. Amikor meghalt, leírhatatlanul boldog voltam”

A 48 éves Eamon Dolan éveken át kitartóan próbálta begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket állítása szerint édesanyja ejtett rajta.

Szakemberekhez fordult tanácsért, ám úgy érezte, hogy ők elsősorban a „kibékülést” szorgalmazták, ahelyett hogy egy véglegesebb megoldást kínáltak volna számára a szenvedése – és az ezzel járó bűntudat – megszüntetésére.

Majdnem négy évtizeden át próbálta helyrehozni az édesanyjával való megromlott kapcsolatát, szigorú határokat szabva – amelyeket ő rendre figyelmen kívül hagyott, ragaszkodva ahhoz, hogy „az anya mindig jobban tudja”.

Most, tapasztalt kiadóként szerzett szakértelmét felhasználva, Dolan részletesen bemutatja egész életén át tartó küzdelmét, amely során „békére és szabadságra” lelt édesanyjától való elszakadásában. Erről szól önfelszabadítási kiáltványa, The Power of Parting (Az elválás ereje), amely április 1-jén kerül a boltok polcaira.

Csak „körülbelül 12 évvel ezelőtt” sikerült Dolannek végleg megszabadulnia édesanyja szoros érzelmi szorításából. Egy napsütéses tavaszi napon – kedvenc évszakában – végre felszabadult boldogságot érzett.

– írja.

Eleinte ártalmatlan témákról beszélgettek, mint az egészsége és az időjárás, ám néhány perc múlva az anyja hirtelen elhallgatott, majd kimondott valami „kegyetlen” dolgot.

– idézte fel Dolan.

A beszélgetés hátralévő részében – amely végül az utolsó interakciójuknak bizonyult – Dolan ismételten elmagyarázta anyjának azokat a „szabályokat” és „elfogadható viselkedési normákat”, amelyeket már korábban is próbált vele tisztázni.

Ám az anyja a szokásos módján szarkasztikusan reagált, célozva arra, hogy „minden szavára ügyelnie kell”, amikor az egyetlen még élő fiával beszél (Dolan testvére, Tommy, tragikus módon egy autóbalesetben hunyt el 1999-ben). Ekkor Dolan úgy döntött, hogy ennyi elég volt, és búcsút vett édesanyjától – a maga módján. Azon a tavaszi napon lezajlott telefonhívásuk lett az utolsó beszélgetésük.

– írja.

Dolan, aki két testvérével, Gerryvel és Tommyval együtt nőtt fel egy bronxi ír negyedben, egy olyan édesanyával, akit szerinte a kultúra elavult szokásai „uraltak”. Azt állította, hogy anyja „hetente többször is bántalmazta a gyerekeit”.

– mondta Dolan.

A bántalmazás – soha nem értett okokból – a korai tinédzserkorában is folytatódott, amíg az anyja ki nem jelentette, hogy „túl idős ahhoz, hogy verje”. Azonban még akkor is, amikor „kiöregedett” anyja fizikai haragjából, anyja más „fegyelmezési” eszközökkel vértezte fel magát.

– írja.

Ezért amikor megtudta, hogy meghalt leírhatatlan boldogságot és felszabadultságot érzett – írja a Daily Mail.