„Ha Adam nem lett volna, nem lennék itt” – Vak férje mentette meg a kétgyermekes édesanya életét

Amikor egy ritka degeneratív szembetegség miatt Adam D’Arcynak fel kellett hagynia a munkájával, mert súlyos látáskárosodást szenvedett, partnere, Sharon Cooper boldogan vállalta a gondozását. Mindössze két hónapja jártak, amikor az egykori szakács 2018-ban megkapta a lesújtó hírt, de a most 50 éves Sharon kiállt mellette.

A 40 éves Adam pedig ugyanezt az odaadást tanúsította 2022 januárjában, amikor Sharon hirtelen szívmegálláson esett át. A halifaxi házaspár, akiknek van egy-egy fia korábbi kapcsolatukból, a hétvégén egy kínai étterembe mentek vacsorázni. Sharon vasárnap reggel fejfájást és puffadást érzett, így arra gondolt, hogy talán valami olyasmit evett, ami nem volt jó a számára. Visszament az ágyba, és megpróbálta kialudni magát, de később rá kellett döbbennie, hogy valami nagyon nincs rendben. 

„Emlékszem, tudtam, hogy el kell mennem Adamhez, ezért lementem a földszintre, és berúgtam a nappali ajtaját. Azt hiszem, azt próbáltam mondani, hogy »ó, istenem«, de összeestem, mielőtt kimondhattam volna a szavakat” – emlékszik vissza élete legrémisztőbb pillanataira Sharon. 

Adam, aki nem rendelkezett ismeretekkel az újraélesztésről, ösztönösen cselekedett. Azt mondta Sharon fiának, hogy tárcsázza a segélyhívót, majd követte a híváskezelő utasításait, hogy tovább pumpálja a vért felesége testében, annak ellenére, hogy nem látott perifériásan. Ritka betegsége miatt ugyanis ekkorra már csak egyenes vonalban látott. Amikor pánikba esett, a híváskezelő határozottan közölte vele: „Adam, ha nem teszed meg, nem lesz többé Sharon.” 

Adam helytállt a létfontosságú percekben, és azzal, hogy szívmasszást végzett, Sharonnak esélyt adtak az életben maradásra. A házhoz kiérkező mentőseknek háromszor kellett sokkolni az édesanyát, mire újra tudták indítani a szívét. Öt hetet töltött a kórházban lábadozással Sharon, miután végül hazaengedték. Sajnos a harca még nem ért véget, mivel poszttraumás stressz szindrómája lett (PTSD), és félelmetes rémálmok, remegés és éjszakai izzadás gyötri a történtek után.

„Eléggé depressziós voltam, nem emlékeztem semmire. Folyton azt mondogattam Ádámnak: »Miért hoztál vissza, hogy ilyen legyek?« De most már mindenért hálás vagyok. Ha Adam nem lett volna, nem lennék itt, ilyen egyszerű” – mesélte Sharon, akinek a szívproblémája teljesen váratlanul érte, mivel ő és Adam aktív életmódot folytattak, és a magas vérnyomástól eltekintve soha nem volt komolyabb egészségügyi problémája.

Tavaly, az 50. születésnapi ünnepségén Sharon családja nem győzött hálálkodni Adamnak.