Az agydaganatot túlélő 4 éves fiú egy új betegséggel küzd: „Mindennap elmondunk érte egy imát”

A kis Koa aranyos mosolya kivétel nélkül elbűvöli az orvosokat, a nővéreket és a családját is. Ám a bátorsága mögött keserves élet-halál harc bújik meg. Tavaly novemberben a melbourne-i szülők, Natalie Walker és Ben Kermode észrevette, hogy legkisebb fiuk elvesztette az egyensúlyát, hányással küzdött, és már nem tudta tartani a figyelmét.

A házaspár egy gyermekkórházba vitték a kisfiút kivizsgálni, ahol az orvosok közölték velük a szörnyű hírt, miszerint Koa egy életveszélyes agydaganatban, az úgynevezett medulloblastomában szenved. A gyorsan növekvő daganat az agytörzs közelében, a kisagyból indult ki, és átterjedhet az agy és a gerincvelő más területeire is. Egy gyors műtéttel sikerült eltávolítani a daganatot, de ezután Koa egy az egész életét megváltoztató szindróma jeleit kezdte mutatni.

„Mindig az egyenruhás emberekről kérdezősködik. Számára ők a »közösségi segítők«, és ragaszkodik ehhez a kifejezéshez. Van egy csomó ruhája, amibe gyakran beöltözik. Valahogy már korán kitalálta, hogy ő olyan akar lenni, mint egy mentős vagy egy tűzoltó, vagy valaki, aki segít az embereknek. Nagyon összhangban van a személyiségével. Alig várjuk, hogy megvalósítsa ezt az álmát, mert ő tényleg erre született” – mesélte büszkén bátor fiáról a büszke apuka.

Az orvosok közölték Koa szüleivel, hogy kisfiuk most már Posterior Fossa szindrómában (PFS) szenved, ami miatt egyszerűen képtelen felülni, beszélni, enni vagy járni. Ennek következtében a négyéves fiú nem mehet haza a folyamatban lévő sugár- és kemoterápiás kezelések között, így a szülei három hónapja minden este felváltva őrködnek a kórházi ágya mellett.

„Nehéz, mert megszoktuk, hogy mindig együtt vagyunk, és most csak az egyik szülő van otthon, a másik pedig mindig a kórházban van Koával. Mindennap elmondunk érte egy imát, amikor vacsorázunk, és felhívjuk telefonon. Akár én vagyok otthon, akár Natalie. Abszolút hajlandóak lennénk bármit megtenni, hogy a lehető legjobb esélyt adjuk neki a normális élethez” – mondta Kermode úr.

Három idősebb testvére – mindannyian általános iskolás korúak – számolja a napokat, amíg Koa hazatérhet. Bár Kermode úr szerint Koa helyzete javult az első műtét óta, a kisfiú kezdetben nem mutatta a gyógyulás jeleit. Koa családja elkötelezett amellett, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiú a lehető legegészségesebb legyen és a legjobb fizikai állapotba kerüljön.

„Néhányan, akik gyermekkorukban szenvedtek PFS-ben, még felnőttkorukban is egyensúly- és beszédproblémákkal küzdenek” – mondta a családnak a melbourne-i Peter MacCallum Rákközpont orvosa.