Újságban látta viszont a pusztítást a két időutazó: minden valóra vált, amit jósoltak?

Az utóbbi időben egyre több embert izgat a kérdés: vajon lehetséges-e utazni az időben. Hosszú évtizedek óta keringenek olyan történetek, melyek arról beszélnek: igen. Hihetünk nekik? Ki tudja... Könnyen lehet, hogy valami egész más áll a háttérben: megtévesztés, vagy épp valószerűtlen, de mégis elképzelhető események láncolata. Más esetekben egyszerűen az információk hiánya okozza a félreértést. A következő esetre még nem született magyarázat, noha már hosszú-hosszú évtizedek teltek el azóta, sőt!

1932-ben egy újságíró, J. Bernard Hutton és egy fotós, Joachim Brandt látogatott el a hamburgi kikötőbe, hogy ott egy cikkhez végezzenek háttérkutatást. Kiruccanásuk egy darabig eseménytelenül zajlott, míg aztán egyik pillanatról a másikra bombák kezdtek el hullani körülöttük. Kitört a káosz, egy háborús övezet kellős közepén találták magukat. Hamar rájöttek, hogy ez nem valami katonai gyakorlat, hanem egy tényleges légi támadás. Természetesen azonnal menekülőre fogták: nagy nehezen eljutottak a kocsiig, amivel jöttek, és elmenekültek a helyszínről. Nem sokkal később, amikor a távolból visszanézte a kikötőre, azonban semmi nyomát nem látták annak, amit korábban átéltek. Nem értették, mi történhetett.

Hiába készítettek fotókat, amikor előhívták őket, azokon semmi különleges nem látszott. Mondanunk sem kell, Hutton és Brandt beszámolójára csak legyintettek, mondván, biztos többet ittak a kelleténél, és csak képzelődtek, így a dolog feledésbe is merült – egészen 1943-ig. J. Bernard Hutton ekkor már Londonban élt. Egy nap kinyitotta az újságot, és megpillantotta a hírt: a Brit Királyi Légierő lebombázta Hamburg kikötőjét. Ugyanaz a látvány tárult elé az újság képein, amit ő maga átélt 11 évvel ezelőtt...