Zsófi 2000-ben kapta meg a papírt arról, hogy diszlexiás és diszgráfiás. A legnagyobb nehézséget a helyesírás okozta neki, de gyakran összekeveri a jobb és bal kezét is. Ő azonban eldöntötte, hogy ennek ellenére is valóra váltja az álmát és regényírásba fogott.
A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar. Egy diszlexiásnak problémát okozhat a betűk és szavak felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Ez gyakran társul diszgráfiával, azaz írászavarral is. Zsófia mind a két zavarral küzd. Már elsős korában feltűnt a szüleinek és a tanítónőjének, hogy valami nincs rendben, ugyanis furcsán írta a szótagolt szavakat és sokszor nem tudta kiolvasni őket. Végül 2000-ben kapott papírt arról, hogy diszlexiás és diszgráfiás, beszédértési és beszédészlelési zavarral küzd.
Szülei nem hagyták annyiban a dolgot: folyamatosan segítettek Zsófinak, vele tanultak és két évig fejlesztésre is hordták. Zsófi azonban nagy álmát, hogy írónő lesz, nem hagyta annyiban, hiába okozott nehézséget számára az írás és olvasás.
A mai napig vannak olyan betűkombinációk, amit rosszul írok: pl. g-k, b-p, b-d. A nyelvtanban a teljes hasonulás vagy amit máshogy ejtünk és máshogy írunk, az szörnyű volt. Keményen kellett küzdenem
– vallott nehézségeiről Zsófi, aki szerencsére a mindennapokban nem érzi hátrányát ezeknek a dolgoknak. Leginkább akkor jön elő a diszlexiája, amikor fáradt. A csúfolódás és kiközösítés elől az irodalomba menekült fiatalon, a regények világában pedig olyan jól kiigazodott, hogy maga is írni kezdett.
„2007 óta írok regényeket. Az írás nekem egy színtér, ahová menekülhetek, egyfajta terápia, és egy hely, ahol bebizonyíthatom magamnak és mindenkinek, hogy le lehet győzni a diszlexiát és a diszgráfiát, ha nagyon akarjuk és teszünk érte” – vallott róla Zsófi, aki Sophie Taylor álnéven alkot, főleg fantasyműfajban, de írt már krimit is.
Leginkább a helyesírással és a néhol helytelen, magyartalan megfogalmazással van problémám. A vesszők sajnos még mindig nem a barátaim. Ezen szerencsére sokat segít a szerkesztő program helyesírás ellenőrzője, illetve van egy segítőm, aki mindig átolvassa, amit írok és kijavítja a hibákat
– árulta el a kulisszatitkokat, hogyan is dolgozik egy diszlexiás és diszgráfiás írónő.
Zsófi nem csak a regényekkel bizonyította, hogy „diszesként” is meg lehet valósítani az álmokat. Jelenleg vezetni tanul, ami ügyesen megy neki, és le is diplomázott, ráadásul magyar szakon, ahol rengeteg a nyelvészet és a helyesírás, olvasás.
Az egyetemen néhány tárgynál akadtak gondok, főként nyelvészetis és gyakorlati tárgyaknál. Volt tárgy, ami többször nem sikerült, de azért átverekedtem magam rajtuk
– mesélte Zsófi, akinek a maximalizmusa segített abban, hogy mindezt végigvigye nehézségei ellenére.
„Anno nem akartam könnyítést, nem akartam, hogy ezért máshogy kezeljenek és még inkább kilógjak a sorból. Nekem a legtöbbet az segített, hogy a nehézség ellenére megszerettem olvasni. Megtaláltam azokat a könyveket, amik elvarázsoltak és segítettek túlélni. El kell hinnünk, hogy mindazok ellenére, amik hátráltatnak minket, meg tudjuk csinálni. Hinni kell magukban és az akarat kell, hogy csak azért is megcsinálom” – árulta el motivációját.
Az első regényeim csapnivalók voltak, tele hibával, logikai bakival, ma már sokkal jobb vagyok. Idő, tanulás, gyakorlás, hit és akarat. Meg persze egy olyan háttér, aki ha épp gyengébb pillanatom van, akkor is mellettem áll
– tette hozzá Zsófi, akinek a következő célja bekerülni egy nagy, országos kiadóhoz regényével, és vallja, nem érzi magát kevésbé jónak azért, mert „diszes”.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre