Nem hiszed el, mi mentette meg a világhírű magyar artista életét

Sportolóként elvették az álmát, ennek köszönheti az életét. A már 77 éves Meixner Zoltán a Metropolnak idézte fel a magyar sporttörténelem egyik legnagyobb tragédiáját.



Megosztás
Szerző: Kóré Károly
Létrehozva: 2024.01.14.
Módosítva: 2024.01.14.
szerencsétlenség tragédia repülőgép baleset halál

Meixner Zoltán közel a nyolcadik x-hez is kifejezetten erős testalkatú, határozott kézfogású, hosszú hajú férfi. Nem csoda, hiszen egész életében sportolt. Pályafutását a dzsúdóval kezdte, ám, egy sérülés miatt később kénytelen volt más hivatást választani: így kötött ki a cirkusz világában artistaként. 1947-ben az Állami Lakótelepre, mai nevén a Havanna lakótelepre született. Ott nevelkedett, és hamar beilleszkedett a jó értelemben vett vagány fiatalok közé. Egészen fiatalon sportolni kezdett, és 18 évesen már a Budapest Spartacus igazolt dzsúdósa volt. Ekkor már fizetést is kapott.

Meixner Zoltán
Zoltán (bal szélen) Richter József lovasakrobatával és Zsilák György zsonglőrrel beszélget

Csatlakoztam az utánpótlás-válogatotthoz. Magyarországon először 1966-ban tevékenykedtek japán dzsúdó nagymesterek. Abban az évben dühös voltam, mert bármennyire is lelkesen készültem az az évi prágai Európa-bajnokságra, váratlanul behívtak katonának, amit igazságtalannak éreztem, hogy miért pont nekem kell gúnyát öltenem. Akkor még nem tudtam, hogy gyakorlatilag ezzel a döntéssel megmentették az életemet. A válogatott-társaim november 24-én elutaztak, és lezuhant a repülőgépük. A fedélzeten tartózkodó négy versenyzővel és a kapitánnyal együtt még 82 ember vesztette el az életét

– mesélte Zoltán.

Zoltán sosem felejti el az elhunyt társait Fotó: Facebook

A Kádár-rendszerben a magyar sajtó túlzottan nagy terjedelemben nem tárgyalta az ügyet, igaz, el sem hallgatta. Az esti órákban a csehszlovák hírügynökség közölte, hogy a TABSZO bolgár–szovjet légitársaság utasszállító repülője Pozsony környékén a földbe csapódott.

Ma már úgy fogom fel, hogy velem volt az Isten. Alapvetően egy lelkizős pali vagyok, ezért nehezen beszélek erről a tragédiáról, de úgy érzem, illik róla megemlékezni. A barátaimnak egyszerűen ez volt a sorsuk, ezt nem lehet megmagyarázni. Engem visszatartott valami erő

 – mondta az egykori válogatott sportoló.

repülőgép szerencsétlenség
Egyetlen utas sem élte túl az 1966-os repülőgép balesetet Képünk illusztráció/Fotó: Craig Cooper

Zoltánt a hadseregből fél évig nem engedték haza, aztán elindult egy hazai versenyen a Ganz-MÁVAG tornatermében.

Az edzőm nehézsúlyban indított el. Talpassal, egy 100 kilós sportolóval küzdöttem 87 kilósan. Egy mérkőzés 10 percig tart, én négy percig vezettem. Bár a dzsúdóhoz nem megfelelő a birkózószőnyeg, csak a tatami, mégis az előbbire küldtek fel minket. Bizonyára ez volt az oka, hogy egy bokaingatásnál leragadt a lábam és megsérültem. Három hónapig gipszben volt a lábam

 – emlékezett vissza Zoltán a sérülésére, akinek a történtek után a dzsúdóról le kellett mondania, ám nem csüggedt. 

Nem is aggódtam a megélhetés miatt, mert úgy gondoltam, hogy gázszerelőként is jól boldogulhatok. Még a szüleimmel és a hat testvéremmel osztoztunk egy szobán. Egyszer csak a házunk előtt megjelent egy haverom, és közölte, hogy alakult egy cirkuszi ugródeszkacsoport, de hiányzik egy unterman, aki a többieket tartja. Azt javasolta, próbáljam meg. Hallgattam rá. Beleegyeztem

– idézte fel a cirkuszi karrierje első lépéseit Zoltán, aki elmondása szerint először egy, aztán két, végül három ember tartott a vállán. Azt is elárulta nekünk a korábbi artista, hogy csoport minden áldott nap próbált, akikkel aztán beutazta a világot, így végül nem maradt el a siker az életéből.

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás