Nem hiszed el, mi mentette meg a világhírű magyar artista életét

Csatlakoztam az utánpótlás-válogatotthoz. Magyarországon először 1966-ban tevékenykedtek japán dzsúdó nagymesterek. Abban az évben dühös voltam, mert bármennyire is lelkesen készültem az az évi prágai Európa-bajnokságra, váratlanul behívtak katonának, amit igazságtalannak éreztem, hogy miért pont nekem kell gúnyát öltenem. Akkor még nem tudtam, hogy gyakorlatilag ezzel a döntéssel megmentették az életemet. A válogatott-társaim november 24-én elutaztak, és lezuhant a repülőgépük. A fedélzeten tartózkodó négy versenyzővel és a kapitánnyal együtt még 82 ember vesztette el az életét

Ma már úgy fogom fel, hogy velem volt az Isten. Alapvetően egy lelkizős pali vagyok, ezért nehezen beszélek erről a tragédiáról, de úgy érzem, illik róla megemlékezni. A barátaimnak egyszerűen ez volt a sorsuk, ezt nem lehet megmagyarázni. Engem visszatartott valami erő

Az edzőm nehézsúlyban indított el. Talpassal, egy 100 kilós sportolóval küzdöttem 87 kilósan. Egy mérkőzés 10 percig tart, én négy percig vezettem. Bár a dzsúdóhoz nem megfelelő a birkózószőnyeg, csak a tatami, mégis az előbbire küldtek fel minket. Bizonyára ez volt az oka, hogy egy bokaingatásnál leragadt a lábam és megsérültem. Három hónapig gipszben volt a lábam

Nem is aggódtam a megélhetés miatt, mert úgy gondoltam, hogy gázszerelőként is jól boldogulhatok. Még a szüleimmel és a hat testvéremmel osztoztunk egy szobán. Egyszer csak a házunk előtt megjelent egy haverom, és közölte, hogy alakult egy cirkuszi ugródeszkacsoport, de hiányzik egy unterman, aki a többieket tartja. Azt javasolta, próbáljam meg. Hallgattam rá. Beleegyeztem