Csodálatos cirkuszvilág címmel nyílt kiállítás a 15. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál alkalmából a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Az érdeklődők megtekinthetik többek közt a legnevesebb magyar és külföldi artisták kosztümjeit és kellékeit.
Szinte mindenkit elvarázsol a cirkusz világa, de csak igazán kevesen láthatják az artisták különböző eszközeit és kellékeit testközelből. Mostantól azonban egészen február utolsó napjáig bárki lehetőséget kap a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, hogy megcsodálhassa a világ legnevesebb külföldi és magyar cirkuszművészei személyes relikviáit. A tematikus kiállítás ünnepélyes megnyitóján ifj. Richter József Arany Bohóc-díjas lovasakrobata kérésünkre örömmel bemutatta az életnagyságú babára adott kosztümjét. Nem véletlen: éppen ebben a ruhában adta elő produkcióját a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon 10 évvel ezelőtt, amikor az előbb említett rangos elismerést elnyerte.
Nekem és a csoportomnak is hatalmas ugródeszka volt a megmérettetés. Ez egy magyar motívumokkal díszített, úgynevezett huszárruha. Rengeteg szaltót ugrottam benne. A lovasakrobatikát néhány évvel ezelőtt hungarikummá nyilvánították, ezért is tartjuk fontosnak a tradíciók ápolását
– szögezte le a neves artista.
A kiállításon egy külön vitrint szenteltek a 81 éves Zsilák György „Fudinak”. A hivatását már nem gyakorolja, de amikor az unokájával vagy más családtagjaival gyakorol, még mindig előveszi a buzogányt vagy a karikát. A Jászai Mari-díjas artista néhány titokba is beavatott bennünket, hogy megtudjuk, milyen adottságok szükségesek a mutatványához.
Vannak olyan emberek, akiknek nem túl jók a reflexeik. Ők jobb, ha belátják, hogy nem ez az ő mesterségük. Vannak, akiknek gyorsabban működik, belőlük lehet. Ez a zsáner nem feltétlenül öröklődik apáról fiúra
– mosolygott Fudi és hozzátette: a sokéves, napi többórás gyakorlás természetesen fejleszti az adottságokat. Hogy a zsonglőr éppen labdával, karikával vagy buzogánnyal lép fel, nem csupán a látványban jelent különbséget.
A buzogánnyal dolgozni nehezebb, mert azt nemcsak feldobni, hanem forgatni is kell, tehát amikor elengedem, tudnom kell, hogy kettőt, hármat vagy esetleg ötöt fog a levegőben fordulni. A labda egy kerek tárgy, azt elég csupán magasabbra dobni a hibamentességhez, a buzogánynak viszont a nyelét kell elkapni. Természetesen az sem mindegy, hogy miből hányat használok, hiszen az is meghatározza, hogy a tárgyakat milyen magasra kell feldobni. Régebben úgy tartották, hogy hét buzogánnyal dolgozni lehetetlen. Ez mára megdőlt.
Ha este hét órakor volt előadás, már ebéd után csak a fellépésre koncentráltam. Közvetlenül a produkció előtt pedig legalább egy órát szántam a bemelegítésre, mert ennyi idő kellett ahhoz, hogy a testem átvegye a szükséges mozgásformát. Engem akkor már nem érdekelt semmi más, sem a televízió, sem a napi hírek, sem az ismerőseim problémái
– mosolygott az idős cirkuszművész.
Meixner Zsolt a Marosi ugródeszkacsoport untermanjaként írta be nevét a cirkusztörténelembe. Az ő feladata volt a kollégái megtartása. Örömmel mutatott munkatársainknak egy prospektust, melyben ő is szerepelt. A 77 éves, nyugdíjas artista sokak szerint 20 évet letagadhatna. Ezt szerinte éppen a hivatásának köszönheti.
Csodálatos volt az életem
– mosolygott.
Fekete Péter, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója a Metropolnak elmondta: ugyan a cirkuszművészetnek nincs külön állandó kiállítási épülete Magyarországon, de jelentős gyűjteménnyel rendelkezik.
Több ezer tárgyunk van a raktárban, és bízunk abban, hogy ha végre felépül a régóta tervezett cirkuszművészeti központ, az aulájában kialakíthatunk egy cirkuszmúzeumot. Jelenleg azonban háborúk zajlanak a világban, ezért sok minden átértékelődött.
Imádkozunk, hogy elhallgassanak a fegyverek, véget érjen a válság és felmelegíthessük a hosszú idők óta dédelgetett álmainkat – mondta a főigazgató.
Szonday Szandra muzeológus a Metropolnak kinyilvánította: a kiállítással a cirkuszművészet nagyjai előtt kívántak tisztelegni.
Sok olyan tárgyat láthatnak a látogatók, melyek első ránézésre hétköznapinak tűnnek, mégis sok mindenről mesélnek. Ilyen Simet László kötéltáncos drótos cipője is, melyen jól látszanak a használat nyomai, illetve az, hogy milyen speciális követelményeknek kell megfelelnie
– magyarázta a szakember. Simet egyébként egy látványos installációhoz is ihletet szolgáltatott. Ő volt az az artista, aki áprilisban átsétált a Duna felett egy kifeszített drótkötélen.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre