Sem a háborúk, sem az árvíz, sem hasonló földi poklok és katasztrófák nem tudták a magyarokat abban megakadályozni, hogy az óévet méltó módon búcsúztassák. Miért mulatunk Szilveszter napján, miért éppen ez a névnap zárja az óévet, mennyit változtak a bulizási szokások. Ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz cikkünkben
Az óév búcsúztatása jó ideje összeforrt a féktelen mulatozással, bulikkal, ám ezeknek is megvoltak a korabeli sajátosságaik. Az ünnep a IV. századi Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki az év utolsó napján búcsúzott a földi léttől, a féktelen mulatozás pedig az ókori Rómából ered. Az antik világban akkora mulatságokat tartottak, hogy ilyenkor még a rabszolgák is dorbézolhattak. Később ez a bulihagyomány terjedt el a világon. Korábban jó ideig mozgóünnep volt a Szilveszter, amiről aztán XII. Ince Pápa rendelkezett 1691-ben és azóta december 31-én tartjuk.
Egy mai fiatal talán el sem tudja képzelni, hogy évtizedekig elő nem fordulhatott, hogy egy férfi nem vett öltönyt, egy hölgy pedig kisestélyit egy szilveszteri buliba, de már a múlt század elején is gyakran tematikus mulatságokat tartottak (jelmezbál, stb.). Nem sokkal később a rádió és a televízió megjelenésével és térhódításával ezek a tömegkommunikációs eszközök is évtizedekig meghatározták a hazai óévbúcsúztatásokat.
Galériánkban az első világháborútól napjainkig olyan életképeket gyűjtöttünk össze, melyek nem csak az adott kórból árulnak el sokat, de arról is, hogy mit is jelentett akkoriban a Szilvesztert ünnepelni.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre