A nógrádi férfi gyermekkora nem indult egyszerűen, de úgy gondolja, nincsen lehetetlen.
Bence 99 százalékos látásvesztéssel született, ennek ellenére a fiú teljes értékű életet él. Egyetemet végzett, esélyegyenlőségi referensként dolgozik és elképesztő érzékkel fotózik. A fiatal férfit ugyan érték bántások mássága miatt, mégis úgy érzi, az emberek többségében jók és segítőkészek. Jelenleg Egerben él menyasszonyával és két cicájával, a fotózás mellett pedig számos hobbija van, és aktívan sportol.
„Általában a napi huszonnégy órát száztíz százalékban kihasználom, sőt néha már kevésnek is érzem” – meséli a nógrádi születésű férfi, akinek gyerekkora nem indult egyszerűen. Három hónapos volt, amikor az orvosok tudatták a szüleivel, hogy a látóidege sérült, nincsen retinája, tulajdonképpen tehát vak, agysejtjeinek nagy része pedig elhalt, később kiderült, több mindenben tévedtek.
A diagnózist követően csupa rossz hírrel fogadták a szüleimet: olyanokkal, miszerint nem fogok tudni egyedül enni és inni, illetve öltözködni, és a környezetemben élő személyeket sem fogom megismerni.
Bence szülei nem nyugodtak bele az elkeserítő diagnózisba, felkerestek egy terapeutát, aki éveken keresztül foglalkozott a fiúval. A fiatalembernek a legnagyobb támaszt a szülei és a családja jelentette, akiknek nem tud elég hálás lenni. Mióta a férfi elköltözött szüleitől, a legnagyobb segítséget menyasszonya jelenti neki.
Nyilván neki – mint jól látó személynek – eleinte nagyon komfortzónán kívüli érzés volt egy olyan sráccal együtt lenni, aki gyakorlatilag egy méterig lát. Azóta, mondhatni, csupa nevetés az élet a számos vicces szituációnak köszönhetően, melyeket magunk generálunk.
A fiú nehezen tudja meghatározni, pontosan mi az, amit lát és mi az, amit nem. Szemét évente felülvizsgálják, de állapota gyermekkora óta változatlan. A fény erősségét érzékeli, ahogy a kontrasztot is, de részleteket például már nem, így ha az utcán találkoznánk, valószínűleg nem ismerne fel.
Nem tudom, milyen az, hogy jól látni. Azt tudom elmondani csak, hogy az én esetemben a biztos látás nagyjából egy, másfél méterre terjed ki, de ez sem tűéles és kristálytiszta. A másik végletet a túl apró dolgok jelentik, ebből kifolyólag pedig nem lehet jogosítványom sem, ami az egyik legnagyobb szívfájdalmam.
A fotózás már egész kiskora óta érdekelte a férfit, eleinte a család fotókészülékén gyakorolt, később megvette élete első fényképezőgépét. A siker nem váratott sokáig: Bence a fotóstanfolyam elvégzése óta sorra kapja a megbízásokat, főként portrékat készít és esküvőket örökít meg.
A fiatal legnagyobb álma hamarosan megvalósul, hiszen nyáron feleségül veszi azt a lányt, aki számára a legfontosabb a világon. Hosszabb távú céljai között pedig első helyen szerepel az épek és a fogyatékossággal születettek közti szakadék felszámolása.
Ha van egy álmod, semmiképp ne hagyd veszni, bármi legyen is az. Lehet, hogy nem tudjuk mindet megvalósítani, de már az oda vezető út is sok örömöt és meglepetést rejthet
– zárja a beszélgetést Bence.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre