Elhivatottak, nagyon hisznek abban, amit csinálnak. Van köztük közel 40 éve praktizáló háziorvos, sőt 84 évesen még mindig aktív esztergályos mester és egy söröskorsókat gyűjtő férfi is.
Nem csak a húszéveseké a világ. Készítettünk egy összeállítást a Budapest arcai című rovatunk szép kort megélő szereplőiről, akik között van kiváló szakember és kiemelkedő gyűjtő is.
Szécsényi János 84 évesen is űzi szeretett szakmáját és nem is akarja abbahagyni egészen százéves koráig. Munkájára hatalmas szükség van, hiszen ő az egyetlen esztergályos a XVI. kerületben, és félő, hogy utódja sem nagyon lesz.
Én már abbahagynám, de a kollégák azt mondták, hogy ne próbáljam, mert akkor hova viszik a féktárcsát, fékdobot, meg amit meg kell csinálni. Ha én nem leszek, nem lesz, aki megcsinálja
– magyarázta a mester, aki szívvel-lélekkel űzi szakmáját.
Dr. Nikolits Ilona 84 évesen is praktizál, mint II. kerületi háziorvos, és még csak nem is gondolt arra, hogy nyugdíjba menjen. A doktornő elmesélte nekünk, hogy kezdetben atomfizikusnak készült, de egy érzelmes pillanat miatt úgy döntött inkább orvos lesz belőle.
Az egyetemre való jelentkezésem évében megbetegedett édesanyám, és bejártam hozzá a kórházba lelket önteni belé és ápolni. Közben megfogott a kórház hangulata is. Egyszer édesanyám rám nézett és azt mondta: »de jó lenne, ha orvos lennél, akkor tudnál rám vigyázni«. Ezért döntöttem úgy, hogy az orvosi karra jelentkezem
– mesélte a doktornő.
Méhész Ottóné Radócz Éva első medvéjét egy kislánytól kapta, azóta pedig szenvedélyévé váltak a mackós tárgyak.
Csak a plüssmackókból 5000 darab van, de vannak még mindenféle tárgyaim, amiknek maciformájuk van, ezeket viszont még sosem számoltam össze. A gyűjtemény folyamatosan gyarapodik, folyamatosan kapom őket, a plüssök egy részét természetesen én vettem. Gyakran van olyan, hogy megfog valami egy-egy maciban, emiatt aztán megveszem magamnak
– mesélte Maci mama.
Ürmös Lászlónak és feleségének több, mint 2500 darabos söröskorsó-gyűjteménye van. A tengernyi pohár és korsó már szinte alig fér el a polcokon. László gyűjtőszenvedélye 1975-ben kezdődött, mikor feleségével Kőbányára, a Sörgyár utcába költöztek…
Körülbelül 38 éve gyűjtjük. Úgy kezdődött, hogy a Sörgyár utcába költöztünk, és az utca nevéhez hűen mi mást is gyűjtöttünk volna először, mint söröscímkéket. Akkor még Magyarországon nem voltak mintás korsók vagy poharak. Az első korsónkat pedig Prágából hoztuk
– mondta büszkén László, aki gyűjteményei első darabjait először a könyvek elé tette a polcra. Azóta pedig már a könyvek kiszorultak a kisszobába, a poharak pedig külön erre a célra tervezett polcokon roskadoznak a nagyszobában.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre