Így harcolt Suhajda Szilárd a halálzónával: percenként egyet tudott csak lépni

Több száz életet követelt már a Mount Everest, a Föld legmagasabb pontja. A magyar hegymászó, Suhajda Szilárd oxigénpalack és segítő serpa nélkül vágott neki az életveszélyes útnak. Szilárdot szerető felesége és gyermeke azonban már hiába várja haza: a halálzónában nyoma veszett, és minden jel arra enged következtetni, hogy nagyon hamar meg is halt. 

A csúcsra vezető út holtestekkel van kikövezve

A Mount Everest 8000 méter feletti részét nem véletlenül nevezték el halálzónának, hiszen itt már oxigénpalackkal is kihívás megmaradni. A levegő sűrűsége csak harmada a tengerszintinek és extrém hideg van. A vér besűrűsödik, és magas a fagyási sérülések kialakulásának kockázata, további lehetséges veszély még az agyi ödéma és a tüdővizenyő kialakulása. Az optimális haladás érdekében percenként csak egyet léphetnek a mászók. A legtöbb ember szervezete nincs hozzászokva az ilyen extrém körülményekhez. A körülmények és a kimerültség miatt a hegyen már több, mint 300-an haltak meg. A holtestek többsége az Everesten marad, így nem túlzás azt állítani, hogy a csúcsra vezető út holtestekkel van kikövezve.

A halálzónában tűnt el Szilárd

Suhajda Szilárd holtestét még nem sikerült megtalálni, de a hegymászók és serpák beszámolói szerint a Hillary-lépcsőnél látták utoljára és a nyomkövetője utolsó küldött helyzete alapján valahol 8790-8800 méter magasságig juthatott. A beszámolók szerint Szilárdon is az agyi ödéma és fagyási sérülések jelei mutatkoztak, tájékozódási képességét is elveszíthette – írja a Ripost.

–  mondta korábban a most 84 éves Carlos Soria, aki a legsikeresebb pályafutást mondhatja magáénak, tíz éve még csúcsokat hódított a Himalájában. 

Mi történik a halálzónában?

8000 méter körüli – a közbeszédben halálzónaként emlegetett – magasságban drámai változások érik az emberi szervezetet. Erős részegséghez hasonlít az az állapot. A gondolkodás esetlenebbé válik, természetesen ez hat az ítélőképességre is. A mozgás lassul, bizonytalanabbá lesz, a látótér beszűkül, a légzés nehézzé válik, a legeslegfelső, 8500 méter feletti zónában már csak 1-2 lépést lehet megtenni percenként.

Igaz, ha a csúcs már elérhető távolságban van, amikor az emberben tudatosul, hogy már csak ennyi óra vagy ennyi méter hiányzik, akkor annyira el akarják érni, hogy kezdik feszegetni határaikat, ilyenkor nehéz visszafordulni, nehéz „elengedni a csúcsot" – olvasható a Maszol.ro oldalán.