Bár a közösségi médiában üzent már többször is az érte aggódóknak Cserepes Erika, ezúttal amolyan sajtótájékoztatót tartott a felvidéki hősként elhíresült lány.
Munka utáni szokásos kerékpártúráját tartotta Cserepes Erika, akit hátulról elgázolt egy fehér színű autó, majd az út melletti árokban hagyta a sofőr a lányt, és segítségnyújtás nélkül továbbhajtott március 31-én, az esti órákban. Emberfeletti életerő, életösztön dolgozik a kerékpáros túrázóban, ami segített neki életben maradni, még akkor is, amikor kialakult nála az úgynevezett Crush-szindróma, amelynek következtében veseelégtelenség lépett fel nála és dialízisre volt szüksége, illetve csonttörések sokasága keletkezett rajta testszerte. Napokig élet és halál között lebegett, de legyőzte a győzhetetlent, és alig várja, hogy újra bringázhasson. Gázolása óta először szólalt meg a sajtónak – derül ki az Új Szó írásából.
Szokásához híven óriási mosollyal fogadta az újságírók hadát Cserepes Erika, aki balesete óta kórházban van, ám bevallása szerint mindennek tud örülni, még akkor is, ha vannak nehezebb napjai. Az elgázolt lány 53 nap után hagyhatta el az intenzív osztályt és került át a balesetire. Ha állapota a várható ütemben javul, akkor már ezen a héten kikerülhet az érsekújvári kórházból, és a kovácsfalvi Nemzeti Rehabilitációs Központba teheti át ideiglenes székhelyét, ahol folytathatja az útját a teljes felépülés felé.
A balesetet szenvedett kerékpáros nyomatékosította, hogy valamennyi szörnyűség, szenvedés és fájdalom ellenére, amin keresztülment, nincsenek negatív gondolatai a gázolóról:
Örülök annak, hogy egyáltalán nem éreztem semmiféle gyűlöletet vagy valamiféle bosszú szükségét, mert ezzel semmit sem oldottam volna meg. Történt, ami történt…
Ezenfelül arról is beszélt a kórházi ágyán ülve, hogy nem bánta volna, ha van annyi becsület a gázolójában, hogy feladja magát és vállalja a tette következményeit – írja a Ripost.
Arra a kérdésre, hogy amikor felépül, újra bringázni fog-e, határozott igen volt a válasza.
„Csaknem minden nap jártam kerékpározni munka után, ugyanis ülőmunkát végzek, így ez egyfajta mentális méregtelenítés is volt” – jelentette ki Erika, hozzátéve: egy kerékpárost sem szabad, hogy elrettentsen az, ami vele történt. Úgy véli: nem szabad, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem, mert ugyan a veszély mindig jelen van bringázás közben, de ez nem tarthat vissza senkit!
„Nem tudunk elmenekülni az autók elől, de nem is ülhetünk fel a kerékpárra minden nap azzal a gondolattal, hogy elütnek bennünket. Van erre esély, de hadd élvezzem az életet, amennyire lehet” – emelte ki.
Már nagyon várom, hogy újra felüljek a kerékpáromra
– hangsúlyozta Erika.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre