Lassan javul Cserepes Erika állapota, aki április 1-jén vált cserbenhagyásos gázolás áldozatává a felvidéki Bajcsnál. A kerékpáros társadalom egy felvonulással fejezte ki együttérzését az elütött társuk irányába.
Lapunk is beszámolt arról a határontúli magyar nőről, akit kerékpározás közben gázoltak el a felvidéki Bajcsnál, a Haraszti-tanyánál, majd a vétkes sofőr segítségnyújtás nélkül elhajtott, ám járművének visszapillantó tükrét a helyszínen hagyta, ami alapján a rendőrök igyekeznek őt megtalálni. Az elütött lány, Cserepes Erika több napig élet és halál között lebegett, rendkívül kritikus volt az állapota. A nőnek a számos törése mellett tüdősérülése is keletkezett, többször is meg kellett műteni.
Végre jó hír miatt beszélhetünk, ugyanis Erika felébredt az altatásból és reagál a külvilágra. Beszélni szeretne, de még nem tud, viszont fejbólintással jelez a kérdésekre. Apukáját mosollyal fogadta
– mondta korábban Erika sporttársa, Bujna Zoltán lapunknak.
Óriási társadalmi felháborodást váltott ki, és ezzel vitát is életre keltett a hazánkkal szomszédos országban a cserbenhagyott nő esete. Központba került a kerékpáros közlekedés és a kerékpáros közlekedők kiszolgáltatott helyzete, a biztonságuk. Sokan együttérzésüket is kifejezték az akkor még az életéért küzdő nő felé, amiből egy hatalmas kerékpáros felvonulás is szerveződött. A sok drótszamaras április 9-én Révkomáromban találkozott, majd elindult és egészen az érsekújvári kórházig hajtott, oda ahol Erikát kezelik.
Nagyon megható volt, hogy ilyen sokan eljöttek, csaknem 300-an tekertünk. A környező települések mellett sokan érkeztek Budapestről, de még Szolnokról is, illetve a Bátor Tábornak (Erika itt önkéntes a szabadidejében) köszönhetően Magyarország számos pontjáról. Az esemény jelentőségét hangsúlyozza, hogy felszólalta rajta Peter Klucka, a nemzeti kerékpáros koordinátor
– nyilatkozta Bujna Zoltán a Ripostnak.
A komáromi kerékpáros egyesület vezetője beszámolt róla, hogy a kerékpáros sokaság csengetéssel és tapssal üzent Erikának a kórháza elől, amit a lány hallott az ágyában fekve és rendkívül meghatotta a dolog. Mindezek után egy fotó is készült a felvonulókról, amit bekereteztek és felvittek, majd elhelyeztek a lábadozó nő fekhelye mellett.
Egy transzparens remekül összefoglalta a felvonulásunk célját: »Mi mindannyian Erikák vagyunk«, azaz bármelyikünkkel előfordulhatott volna ez a rémséges és elítélendő eset
- fogalmazott Zoltán, aki elárulta, aki tudatta hogy, Erika beszélni továbbra sem tud, a kezét képes mozgatni, így például a telefonján keresztül követi a róla írt dolgokat és igyekszik minden neki jókívánságot küldőnek is válaszolni.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre