Bár 24 órás orvosi megfigyelés alatt van, csövekkel teli a teste és beszélni még nem tud, akkor sem adja fel Cserepes Erika. A felvidéki magyar lány cserbenhagyásos gázolás áldozata volt.
Talán már nincs is olyan, aki ne tudná, hogy ki is Cserepes Erika. A felvidéki lány, akinek mindene a kerékpározás, a mozgás és aki szabadidejében a Bátor tábor önkéntese, és akit kedvenc hobbija közben gázoltak el április 1-jén, majd magára hagytak. A sportimádó nőnek több csonttörése és életveszélyes szervi sérülései is lettek. Csak a balesete másnapján került kórházba, amikor valaki észrevette az árokban őt és a kerékpárját. Óriási küzdő a lány, aki több napig az életéért harcolt és bár sokkal jobban van, mint korábban, még nagyon hosszú utat kell végigküzdenie a gyógyulásáért.
Társadalmi felháborodást okozott a hazánkkal szomszédos országban Erika gázolása, ami a kerékpáros létre irányította a reflektorfényt. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy mi van a lánnyal, hogy bírja, javul-e az állapota. Néhányan úgy gondolták, többet is tehetnek és kerékpárjukra ültek április 9-én, majd több százan összegyűltek Révkomárom főterén, ahonnan útra keltek. Egészen a közeli Érsekújvárig jutott a tömeg, ott pedig a település kórházához hajtottak, majd tapssal és drótszamaraik csengőivel jelezték az épületben lábadozó Erikának, hogy ők mind miatta vannak itt és szorítanak érte.
Egy transzparens remekül összefoglalta a felvonulásunk célját: „Mi mindannyian Erikák vagyunk”, azaz bármelyikünkkel előfordulhatott volna ez a rémséges és elítélendő eset
– fogalmazott Bujna Zoltán, a rendezvény egyik kitalálója és Erika régi sporttársa.
Először üzent az érte aggódó tömegnek Erika, aki hosszan és részletesen írt a kórházi napjairól:
Köszönöm mindenkinek a sok-sok szeretetet és érdeklődést, sokat számít! A 2 helyen eltört medencém miatt 6 hetet kell feküdnöm. Ebből 5 végtelen hét telt el. De »ebcsont beforr«. A helyzetet a vesék és a tüdő komplikálja. Bár lassan csökkentik a gépes rásegítést, folyamatos a tüdőventilláció (a torkomból kivezető cső miatt nem tudok beszélni), és folyadék képződik a mellkasomban (+egy cső a hónom alatt). A dialízist biztosító gép 76 órás ciklusokban működik, utána pihen pár órát a gép, és újra minden. A gipsz lekerült a kezemről. Fekve, de elkezdődött a rehabilitáció – légzőgyakorlatok tüdőtágításra, lábizmok, hogy legyen mi megtartson, ha már talpra állhatok. Rengeteg gyógyszer, napi 2-3× ellenőrzik a vérképem. A személyzet kedves, készséges. Jobb és kevésbé jobb napok váltják egymást, mind fizikailag, mind lelkileg. Rossz a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság a vesék+tüdő miatt.
A lány szavait a Csárda túra kerékpáros Facebook-csoport posztolta ki.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre