A Honvédséget támadja, saját beosztottjait viszont cserbenhagyta Afganisztánban a Partizánnak nyilatkozó volt katona

A Partizán legutóbbi adásában dr.Varga Csaba István volt őrnagy számos kritikával illette a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség jelenlegi vezetését. Az ex-katona bennfentesként nyilatkozva bírálta többek között a fiatalítás folyamatát is.

A HM annak érdekében, hogy a magyar haderő hatékonyan tudjon megfelelni a 21. századi kihívásoknak, nagyszabású fejlesztési programba kezdett, a már korábban megindított, de egyelőre az eszközbeszerzéseknél tartó haderőfejlesztésre építve. Ennek egyik eleme a Magyar Honvédségen belüli kultúraváltás – azaz a magyar katonai szemlélet megújítása, történelmi alapokra való visszahelyezése a modern, high-tech eszközrendszer kezelésére, napjaink hadászati technológiájának és stratégiai irányainak megismerésére építve. A kultúraváltás egyik eleme, hogy fiatal, képzett, megfelelő gyakorlattal és tudással rendelkező, az említett kihívásoknak és feladatrendszereknek megfelelni képes tiszteket helyeznek vezető pozícióba. 

Dr. Varga Csaba István az interjú során a kritika mellett saját érdemeit is igyekezett kidomborítani, előszeretettel emlegetve missziós tapasztalatát, illetve igyekezett azt, mint nehéz és áldozatokat követelő feladatként beállítani. Tény, több alkalommal vett részt nemzetközi missziókban, azt azonban talán még a katonai berkekben kevésbé járatosak is tudják, hogy missziókba nem vezénylés, hanem jelentkezés alapján kerülnek ki a katonák – ergo, senkit nem az asztal körül kergettek, hogy menjen, a katonák szakmai tapasztalatszerzés, a nemzetközi környezet és - nem utolsósorban – az anyagi előnyök miatt választották ezt a szolgálati formát. 

Ha pedig már itt tartunk, a volt őrnagy sem éppen az a harcban edzett mintakatona, akit a Partizán stábjának mutatott: 

A botcsinálta médiasztárrá avanzsált ex-katona az interjúban arra is panaszkodott, hogy a fiatalítás/kultúraváltás során leszerelt katonák élete, pályája ezzel véget ért. Holott, ő maga is szerzett olyan „skilleket” a Honvédségben eltöltött mintegy 2 évtized alatt, amelyekre alapozhatna civil életében.

Korábbi katonatársai azt is elmondták, hogy élelmességben viszont nem volt nála hiány: ügyeletes tisztnek például azért jelentkezett, mert az csak havi 6-7 nap szolgálatot jelentett, így közben volt alkalma jogász végzettséget – és az ezzel járó doktori címet – megszerezni. De szintén elsőként jelentkezett a területvédelmi ezredek megalakulása után törzsfőnöki pozícióba, ami – mint szintén mondta – azzal a legnagyobb előnnyel járt, hogy nem nézte meg senki, hányra ér be reggel… 

Hivatástudat vagy a lehetőségek kihasználása? Mindez joggal merül fel dr.Varga Csaba István médiahaknija láttán, az azonban érzékletes, hogy több, őt ismerő katona is feltette – a már költőivé váló – kérdést: miért nem mondta senki korábban, hogy alkalmatlan a katonai pályára?