Kimerítő dolog tengerészgyalogosnak lenni – Videó

Első alkalommal tartottak bemutatóedzést az Egyesült Államok leghatékonyabb haderőnemének, a tengerészgyalogságnak (U.S. Marines) a katonái egy magyar felsőoktatási intézményben. Stílusosan a leendő edzők, testnevelők és különféle mozgáskultúra-szakemberek képzési helyén, a budapesti Testnevelési Egyetemen került sor a rendezvényre. Ahogy azt elmondták bemutatkozásukban az edzést vezénylő tengerészgyalogosok hazánkban állomásoznak és a fővárosi amerikai nagykövetségen látnak el szolgálatot. Emellett abba is beavatták a jelenlévőket, hogy valamennyien komoly szinten sportoltak, mielőtt jelentkeztek a tengerészgyalogsághoz. 

Rambo a példakép

Fiatal munkatársnőmmel eredetileg egy versenyben gondolkodtunk egymás között, azonban a helyszínen gyorsan kiderült, hogy ehelyett össze kell dolgoznunk, mert egy csapatba kerültünk. Az esemény különlegességét jól példázza, hogy az egyetem aulája zsúfolásig megtelt, hiszen sokan kíváncsiak voltak arra, hogy mit is tudnak a kipróbált bakák. Halkan jegyzem meg, hogy amint értesültem erről a lehetőségről azonnal tudtam, hogy ott a helyem, hiszen gyermekkorom legnagyobb hőse, Rambo is tengerészgyalogos volt, így ha harmincéves késéssel, de egy álom vált valóra. 

Nézni is fájt 

Egy gyors és határozott csapatosztás után elmagyarázták és bemutatták a katonák a feladatsorokat, amiket a jelenlévőktől, így tőlünk is elvártak. Bennem már itt felmerült, hogy lehet maradnom kéne a tisztán újságírói szerepkörben, mert durva leégés veszélye fenyeget, de már csak a fiatal munkatársam miatt is úgy döntöttem legyen bármi, én végig csinálom. 

Csapatszellem, együttműködés, katonasors

Egy nagy közös bemelegítés után, jöhettek a feladatok, melyek többsége karhajlításokból (fekvőtámasz), guggolásokból és felülésekből állt, ám ezeket a szokásostól eltérő módon öt-hat fős csoportokban, egymással együttműködve, egyszerre kellett végrehajtani. A 42 évemmel és rutinommal igyekeztem a fiatal egyetemistákat nem hátráltatni és a csapatom javára lenni. Na jó, igazándiból túlélésre játszottam, de azt legalább becsülettel. 

„Az átöltözéshez is segítséget kértem volna”

Miután túl voltunk a sorversenyeken olyan izmaim is fájtak, melyekről addig nem is tudtam, hogy léteznek, de valószínűleg, mint a legidősebb résztvevő hellyel-közel megvédtem a 40-es újságírók becsületét. Jó volt látni, hogy a fiatal, komoly sportmúlttal rendelkező kolléganőm kellemesen derül rajtam, így legalább egy embernek jobbá tettem a napját. Azt összességében elmondhatom, hogy a tengerészgyalogosok az amerikaiakra jellemző profizmussal, felkészültséggel és mindenkire való odafigyeléssel végezték a dolgukat. Bár az esemény után legszívesebben az átöltözéshez is segítséget kértem volna, ez az apróra zsugorodott egóm és önbecsülésem nem engedte. Mindezek ellenére rendkívüli élményt jelentett ez a kihívás, amit újra végig csinálnék, ha lehetőségem lenne rá és ajánlom mindenkinek, aki a szokásostól eltérő edzésre, testmozgásra vágyik, melynek fókuszában a csapategység áll.